Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Tanulmányok - Szinnyei József: Még egyszer a -vá, -vé ragról 357

MÉG EGYSZER A -vá, -vé RAGRÓL. 359 más vá, -vá-ragos translativusok hatása alatt. De milyenek lehettek ezek? Az á, e-végű szavak translativusának rendes végzete -jd, -jé volt, az i-végűeké -á, -é, és csupán az ó, ó'-végű nominativusoknak feleltek meg -vá, -re-vógzetű translativusok: biroua, halloua, egenlőue; ezekből pedig csak akkor vonódhatott el a -vd, -vé rag, ha így ejtették őket: bíróvá, hallóvá, egyenlővé (nem így: bíróvá, hallóvá, egyenlővé, mint MELICH gondolja). A megesmerendőie pedig vagy korábbi *megesmérendoe -bői alakult ú. n. hiátustöltő j közbej árulásával, s ez esetben az ő rövid is, hosszú is lehetett; vagy az innepeie, feketéié (olv. innepéjé, feketéjé)-íé\e alakok -jé ragjának átterjedése útján, s ez esetben az ü-nek okvetlenül hosszúnak kellett lennie. Igaz, hogy a szóbanforgó v-t akkor is etimologikusnak lehet tartani, ha a megelőző magánhangzó hosszú volt. Azt lehet ugyanis föltenni, hogy a ^bíróvá, *égyenlövé-£élékből a,6tro, egyenlőféle nominativusok hatása következtében lett bíróvá, egyenlővé, a minthogy ilyen alakulást tettem föl az ni, ííí-képzős melléknevekben s a sing. és plur. 3. személy ragjával való alakokban -<Nyr. XVII. 193 és NyH.Mll), úgyszintén a lóvá, kővé-félékben, Ennek azonban — el kell ismernem — van egy bökkenője. T. i. a nominativus nem részleges hatással szokott lenni a ragos alakokra, hanem egészben beléjük helyezkedik; pl. a tő, lé nominativus hatása alatt tövet, tövön, levet helyébe nem *tőuet, Hövön, Hévét lépett, hanem töt, tön, lét ezekben: rózsatőt, szőllŐ-tőn, húslét, halászlét. Ennélfogva a fönnebbi alakok fejlődését inkább így gondolhatjuk: +bírov, *égyenlöv ~ *bírová, ^egyenlővé; *bíroii, *égyenlöü ~ *bírouá ^> *egyenlöüé; bíró, egyenlő ~ bíród, egyenlőé, •'•; • és . ezekből aztán egyrészt bíróvá, egyenlővé, másrészt bírója, egyenlője lett. Természetes, hogy a dolgot nem úgy kell gondolni, hogy mihelyt a nominativus új alakot öltött, nyornon követte a ragos alak is, hanem úgy, hogy az új nominativus hatása csak idő jártával szorította ki a régibb ragos alakot. (Hiszen föl kell tennünk, hogy az új nominativus mellett szintén megvolt egy ideig a régi is.) u*