Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)

Kisebb közlemények - Paasonen H.: Adalékok a magyar nyelv szófejtő szótárához - 20. Lomb 354

354 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. vált; a hol d mint fgr. d (ül. *d') hangnak megfelelője található (pl. udiiíie, od), az nem hangfejlődés, hanem csupán analógiás alakulás útján jött létre. Ezt a nézetet még a következő mordvin szó is erősíti, a melyben a fgr. szótagvégi dentális zöngés spiránsnak a mordvinban szintén l felel meg: mdM. sulga, t'éulga, mdE. éulgo, sulga «irgend ein wasservogel, der gut taucht, Fuligula clangula», vö. IpN. coadge «Fuligula clangula», zürj. éul: éul-tsö£ «schellente (Glaucion clangula)», éulka id., votj. éid% «tauchen», vogKL. sel «Anas cricca», vog. (AHLQVIST) sel, sal, síi «Fuligula clangula», osztj. sbi stb. id., cser. éue «Mergus merganser» stb. (1. Die finnisch-ugr? s-laute I. 31, SETALA, FUF. II. 244). PAASONEN H. Adalékok a magyar nyelv szófejtő szótárához. 20. Lomb «frons; grüner zweig, laub, ast». Ennek a magyar szónak, úgy látszik, eddig nincsen kimutatva semmi megfelelője a rokon nyelvekben. Vájjon nem függ-e össze ezzel a zűrjén szóval: lobos «hütte, laubhüttet) (lábosa «aus zweigen»)? Zürj. lobos nyilván származékszó, vö. som «sauerteig», somos «backtrog»; purt «messer», purtös «messerscheide» stb.; zürj. -s ~ md. ~ks, f. -kse(1. BUDENZ, UA. 237). Az egykori tőszónak tehát a «lomb» jelentést tulajdoníthatjuk. Miután a magyarban egy biztos példában az eredeti m meg van őrizve a b előtt: m. domb ~ vog. tomp «sziget, domb», nincsen okunk hangtani szempontból ezen egyeztetést kifogásolni. Nagyon meglehet, sőt — a második szótag o-ja miatt — valószínű is, hogy a jelen zűrjén alak legközelebb az oroszból való, vö. or. jiaöd3Z (jiáőasz), JIOÖ(WZ «kornspeicher, futter-, spreukammer; mehlbude; leichtes obdach (im walde), jagdzelt; der hángekorb auf einem baume (von dem aus der jáger auf den bárén schiesst); gerüst zum abtropfen der háute; leicht aufgeführtes gebáude (beim grossen fischfange) zum salzen u. zubereiten der fische» (PAWLOWSKY) ; DALY szótárában még: jmöásu (több. sz.) «MyiHbie pa^ti; ocToacse Ha CBaax'B, no^t CKHP^L; BT> 3Hq. KapayjiKH Ha SB^pa BI> TBp. H ncK. (= a tveri és a pszkovi kormányzóságban) KOBepKajoTí. jiáőaau, sóó~03u, JIOŐÓ3U». De az orosz szó kétségkívül nem eredeti, hiszen az egész szlávságban nincs semmi rokona: csakis a permi nyelvterületről való régi átvételnek magyarázható. Ez nem volna egyetlen példája az olyan szóvándorlásnak, hogy egy fgr. szó átment az oroszba és onnan megint átkerült a zürjénbe (vö. SETALA, FUF. II. 252 sapsi szó alatt).