Nyelvtudományi Közlemények 40. kötet (1911)
Tanulmányok - Mészöly Gedeon: A -nyi képző eredete 298
A -nyi KÉPZŐ EREDETE. 313 Emmaus nevő kastélba, ki vala hatvan láb földne (— földre)...» 167. Úgy de ha e mondatban a határozó kiegészítővé lenne s névszóvá önállósulna, akkor abból a mondatból ez lenne: «Az Emmaus nevű kastélyba, ki vala hatvan láb földnyi». Ez azonban nem azt jelentené, a mit az eredeti mondat, tudniillik hogy a kastély hatvan láb föld távolságra volt valahonnét, hanem azt, hogy annak a kastélynak hatvan láb föld volt a területe. Viszont a helyett, hogy «a fa volt három ölnyi)), nem lehetett a Bécsi-k. és a Münch.-k. nyelvén azt mondani, hogy «a fa volt három ölné* (= ölre), mert ennek már más értelme lett volna, nem az, hogy a fa három öl magas volt, hanem hogy három öl távolságra volt. Kétségtelen tehát, hogy -nyi képzős szavaink nem származhattak úgy, hogy a megfelelő ragu határozók kiegészitőknek és ezáltal nominativusi alakoknak tűntek volna föl. A -nyi képző keletkezésének módja tehát csak az lehetett, hogy nyelvünk még történeti kora előtt a megfelelő ragu mértékhatározókat közvetlenül a főnevek előtt jelzőkül alkalmazta. Mivel a fa három ölné (== ölre) emelkedett föl, azt mondták rá, hogy: ((három ölné (= ölnyi) fa»; mivel a liszt egy marokné (= marokra) való volt, azt mondták, hogy: végy marokné (= maroknyi) liszt». E mondattani jelenségnek egyéb ragokra, képzőkre és a rokon nyelvekre kiterjedő vizsgálata már nem tartozik ez értekezés czéljához. Csak annyit jegyzek még meg, hogy mivel -nyi képzőnknek sem a vogul, sem az osztják nyelvben megfelelője nincsen, ebből az tűnik ki, hogy e képzőnek a ragból lett kialakulása nyelvünknek történeti kora előtt ugyan, de már külön életében ment végbe. Vizsgáljuk mármost azt, hogy a kérdéses irányrag mértékhatározó szerepének van-e még több nyoma a Bécsi-k.-bői és a Münch.-k.-ből idézett példákon kívül? Mai nyelvünkben egyáltalában nincs mértékhatározó -ni rag. Eleven ragul csakis az említett két kódexben szerepel. De ezen kívül néhány oly kifejezésben, melyben a szótő eredeti jelentése megváltozott, s az egész alak egységes adverbium számba mehetett, előfordul más nyelvemlékeinkben is. Több nyelvemlékünk ismeri ezt a határozószót: kevesenné «paululum», «paulisper», «ein wenig» == «kevés távolságig*, «ke-vés ideig», «kevés fokig». Haiol ide keuesenne es vl ith: Deciina paulisper et sede hic Bécsi-k. 8.; Keuesenne meg nugot a' varos: quievit paululum civitas 189.; Es keuefenne eleb menuen efec o orcaiara imadkozuan es mondván: et progressus pusillum, procidit in faciem suam, orans et dicens Münch.-k. 65.; Es innen keue fentié eleb menüén, lata Zebedeufnac iacabat: Et progressus inde pusillum, vidit Jacobum Nyelvtudományi Közlemények. XL. ^1
