Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink eredetéről 1

50 MELICH JÁNOS. lichen Thatsachen nicht nach unserer Theorie zu modificiren habén, sondern dass letztere sich den Thatsachen anbequemen muss, mögen dieselben noch so sehr unserer Systemisirungssucht widerstreben». Már pedig A. hangtani magyarázataiban nagyon sok ilyen «Systemisierungssucht»-ból származó ((helyesbített alak» fordul elő. Hasztalan álltam volna elő néhány hangtani kritériummal. Ilyenek az t: é megfelelésen kívül: a) Az ősszláv st-\-j, sk-\-j (vagy palatális magánhangzó: e, k, A, % *)*) az

egyházi szlávban és a bolgárban sí-vé, a szlovénben sc-vé, az ócsehben sc-vé (lásd GEBAUEK, Hist. ml. I. 521 ; a cseh-tót szerkesztésű Kievi levelekben is se, mai sí'), a lengyelben sc-vé, az oroszban sc-vé, a kaj-horvátban sc-vé, a sto- és caszerb-horvátban sí, se (se, s, vö. BESETAR, Der stok. Diai. 135. 1., Arch. XXX. 163.) -vé lett. — Az olyan magyar szavak, mint csuka (bolg. stuka, szerb stuka, nyelvj. alakv. suka BESETAR, Der stok. Diai. 135. ]., kaj-horv. scuka, szlov. scúka, stb.), csáva (bolg. Jtava, szerb stava, kaj-horv. scava BELLOSZT., szlov. scáva), csorba (bolg. striyb MIKL. EtWb., vö. szlov. serbav stb.) a legkönnyebben olyan nyelvből magyarázhatók, a hol src a szókezdet. S arra, hogy ilyen se-bői a magyarban cs- válhat, biztos példa nézetem szerint Csépán (1. MELICH, Szláv jövevényszavak II. 173. és CzF.) = István szavunk, a mely csakis egy katholikus szláv Scépán alakból került a magyarba. A. régebben (vö. A szláv szók a magyarban 15. 1.) a csorba, csáva, csuka szavak cs-jét úgy magyarázta, hogy a bolg. sí-ből a magyarban lett a cs, mégpedig azért, mert «sí-vel nem kezdődik szótag a magyar nyelvben». E magyarázatát A. visszavonta;**) ha azonban azt hiszszük, hogy megfejtésért a bolgár nyelvtörténethez vagy nyelvjárásokhoz (vö. hogy a bolg. nyelvjárásokban sí-nek minden helyzetben, tekintet nélkül a ét ere*) A megfelelő zd-, zg-ből íd lesz; van szláv nyelv vagy nyelvjárás, a hol íj-, i"-vé lett. Vö. m. rozsé, ~ rözsgye, rázsgya. **) Vö. Nyr. XXIX : 495.: «ma már nem hiszem, hogy szó elején . . . sí-ből lehetett a cs, a csuka és csorba szót tehát ma már nem merném sín kezdődő alakokból magyarázni)).