Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink eredetéről 1

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK EKEDETÉRŐL. 51 detére sé, st, se, se ejtése is van, 1. jAGic-Festschrift 324., OBLAK, Mac. Stud. 55—68. 1.; vö. külömben még sto = so, co, sco BERNEKER EtWb. 165.), hát akkor nagyot csalódunk. Ő sokkal régibb korokba megy vissza, mert feltesz egy bolgár nyelvjárást, melyben a bolg. ét szó belsejében már st volt, szó elején pedig még sc^c*) Hogy ilyen bolgár nyelvjárás se ma, se a múltban ki nem mutatható, az A.-t nem zavarja, mert ha ma ilyen nincs, «evvel nincs bebizonyítva)) — folytatja — «hogy ilyen nyelvjárás nem is lehetett" (1. Izvjestija VII. 4:259—261.). Valóban jobb feleletet e magyarázatra nem írhatok, mint ha — a vezetéknevek megváltoztatásával — kiírom A. rólam írt bírálatának következő «klasszikus* helyét (19.1.): ASBÓTH ((mindenfélére gondol, csak arra nem, a mi pedig, azt hiszem, az első gondolat, a mely egészséges ember agyában támadható, arra t. i., hogy itt nem bolgár, hanem szlovén-kaj-horvát sé-hől lett a m. es. b) Egy másik hangtani kritérium, a mely nem bolgár, a villa, székely silla (ár, MTsz., HORGER, Hétfalusi csángó népmesék 463.) szavak hosszú Z-je. Kétségtelen dolog, hogy ez az -11- eredetibb -rfZ-ből való, s hogy eredetibb magyar alakok vidla, *sidla. A villa régibb vidla alakja meg is van a nép- és a régi nyelvben (NySz., MTsz.). Ez a m. vidla, *sidla akkor lett villa-vá, silla-Yá, a mikor a hadlani, edleni, üdleni, vadlani (1. Ehr.-k. 10.) stb. hallani-vá, elleni-vé, ülleni-vé, vallani-vá stb.**) Egyszóval kétségtelen, hogy a m. villa, silla egy szláv vidla, sidlo szóból eredt. Igen ám, de mind az ősszláv -dl-, mind pedig a -dZo-képző az egyh. szlávban. a bolgárban, a szerbben, a horvátban, az oroszban -Z-nek, -lo-nak hangzik s a nyelvjárások és a nyelvtörténet vallomása alapján ez volt a hangzás a IX—X. század óta mindig. A csehben, lengyelben, szorbban ilyenkor -dl- a hang. E szerint a sillá-nak az egyik részen siló, sz. siló, *) A dolog megértéséhez tudnunk kell, hogy a bolg. st-k egy része >*sts >*sts >*sc-n keresztül (ősszláv sk-{-j vagy palát, vok.), más része *sts >*sts-n keresztül (st-\-j), ismét más része *sfá>*té>*t-n (eredeti ti) stb. keresztül fejlődött (1. VONDRÁK, Altkirch. Gr. 112, 133. L, LESKIEN, Handbuch* 53. 1. stb.). **) Hasonló esetek motolla (?), szó'lló', zsellér. 4*