Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink eredetéről 1

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK EREDETÉBŐL. 47 lehet. Kétségtelen bolg. eredetű lesz a császár szó, a hol az í> helyén á (eredetibb m. a) van. Magyar és szláv nyelvtörténeti, meg nyelvjárási tekintetben tehát egyaránt helytelen az, a mit A. az ó-egyházi szláv é magyar megfelelőiről tanít. Nem csoda tehát, hogy ón ezt a «hangtani mozzanatot* se vehettem olyannak, a mely A. bolgár elméletét kétségbevonhatatlanul bizonyítaná. f) Egyéb hangtani jelenségek. Szláv jövevényszavaink hangtani kritériumai közt egy sincs, a melynek vallomása olyan kétségbevonhatatlan volna, mint az ősszláv -kti-, ti és di helyén levő megfelelés. E hangkapcsolatoknak ugyanis ez a megfelelésük az egyes szláv nyelvekben: szlov. cs. t. lengy. or. c c C C c c c c c c j z z,dz dz £*) Egy ősszláv *pekti-Y>'ó\ tehát pesth, pec, pec, pec stb., *) E megfelelések sem kivétel nélküliek. Az isztriai cic-ek horvát nyelvében a ti-nek c, di-nek i (ritkán j) felel meg. Az isztriai szlovén nyelvjárásokban ti-nek c a megfelelője (1. RESETAR, Der stok. Dialekt 48. 1.). HABDELICH, JAMBRESSICH, BELLOSZTENECZ kaj-horvát szótáraiban a íi-nek c (írva eh: szrecha: fortuna, pech: fornax; ritkán: c, írva chy: vö. gachya: femorale JAMBRj, a di-nek j és gy felel meg (vö. szaja: fuligo, meja és megya .- limes, hergya: serugo stb. E szótárak nyelvében ősszláv ö=u • ruka: manus stb.). PERGOSSICH nyelvéről 1. POLIVKA GY. értekezését a KADLEC K.-fóle «Stefana Verbecija Tripartitum . .. Begrad 1909.» ez. kiadványban. A szerb-bolgár-maczedóniai [átmeneti! nyelvjárásokban ti = k, 6, di = g, Ű stb.; sőt találunk szerb nyelvjárásokat, a hol ty és gy (kutya, megyá, rgyá lásd BROCH, Die Dialekte des südlichsten íáerbiens 37, 38, 41. 1.), c és d& (tehát gace : gatya, noc = éjszaka, medíá u. o. 40. 1.) a hangzás. — A horvát nyelvjárások közül a chersóiban c = ty Arch. XXX. 164. ősszláv: egyh. szl. bolg. szerb horvát (sto) csa- kajkti: st ét c c c ti: st st c c c di: íd M Ű j Ű,j