Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink eredetéről 1

42 MELICH JÁNOS. 1908; A' magyar nyelvben hajdan megvolt kétféle hosszú e, azaz 4 és e-rül BÜDENZ JózsEFtől Magy. Nyelvészet V.), a felsorolt finnugor, tehát ősrokonsági szavakat írásban is megkülömböztetik. Ugyanezek az emlékek a jövevényszavak hosszú e'-jét is vagy a nyilt vagy a zárt e-nek megfelelő jellel írják. Zárt hosszú é-ilék megfelelő jellel írják szláv jövevényszavaink közül a következőket: aczél, beszéd, czél (szláv? német?), derék, ebéd, lepény, méh (uterus, vulva), mér-: mércze, we-ki, néma, német (?), széna, szövétnek, szomszéd, tészta, ellenben nyilt hosszú e-nek megfelelő jegyet használnak a többi közt a következő szavaknál: keresztyén, pecsét. Minthogy e két utóbbi példában az é illeszkedés folytán keletkezett eredeti a-ból (vö. ol. eristiáno, szláv krhsthjan, 1. MELICH, Szláv jöv. I. 2, 332., pécsét<szláv pecath), ezen a nyomon tovább is kutathatunk. Illeszkedés folytán*) keletkezett az é s nyilt <g-nek van jelölve következő szavainkban is : Illés (< lat. Elias, 1. MELICH, Orth. 14.), térjék (TKÓCS. 16. < ném. theriak: lat. theriaca, MELICH-LUMTZER, Deutsche Ortsn.), gané (1. MEL. Orth. 14., mindig é, sohase i, 1. TRÓCS. 54;.<ganajból) | úgynevezett «hangnyujtó» tövekben (1. TRÓCS. 20, 21., MEL. Orth. 19.): mise, de miséjt (<lat. missa stb.), Velencze, de Velenczéjs (<lat. *Venicia, 1. MNyv. II. 212.), dinnye, de dinnyét (régi m. dinna OklSz. < szláv dynja), megye, de megyéi (régi m. megya, 1. OklSz. < szláv méűa, meja, megya), szerencse, de szerencsés (régi m. szerencsa < szláv sreca), Besztercze, de Beszterczét (vö. szláv Bystrica) stb. — A német jövevényszavak közt is, ha ném. a-ból umlaut folytán lett az a, e, akkor nyilt g van a magyarban (vö. hóhér, pellengér, érc, ledér, fillér, ? gyömbér, ? tenyér stb., vö. WILLMANNS II. 283.); ha az -er képzős szó idegen jövevény a németben, akkor zárt é van a mi nyelvünkben (gallér, pánczél, tányér stb.). A mikor tehát a mi emlékeink azt írják, hogy kerezt'en, peczet, de beszeed, dereek stb., akkor az egyik esetben illeszkedés folytán keletkezett é nyilt hosszú <=?, a másik, az ó-egyh. szláv é helyén levő mai é hosszú zárt $. Csakis egy hosszú (esetleg rövid) zárt é'-ből (é'-ből) válhatott az idők folyamán í, i (vö. kalitka, pilis, ritka, szelindek, vitorla, ziliz, zsilip), mégpedig azon meg*) Hasonló gondolatmenet TMNy. 169.