Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink eredetéről 1

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK EREDETÉRŐL. 43 felelésnél fogva, hogy a magyar vocalismusban a XIII—XIV. századtól fogva határozott zártabbá válás történt (vö.szőcs> szűcs, fórész > fűrész, tó > tű, szóvégi ő > -ű, stb. -ól > -úl: fordól > fordul stb. | ser > sír, kéván > kíván, -ént > -int (teként > tekint, szerént < szerint), -ét > -ít: tanét > tanít stb., 1. SIMONYI, Die üng. Spr. 210.). Én tehát azt mondom, hogy az ó-egyh. szláv e-nek a magyarban az esetek többségében zárt é (rövid és hosszú) felel meg, a melyből aztán nyelvünkben í, i is fejlődhetett. S mit szól mindehhez A.? Hát bizony kissé furcsa dolgot mond, mert ép az ellenkezőjét állítja, mondván : «Die heutige geschlossene Aussprache ist erst s páter*) eingetreten, wie dies die ungarischen Sprachforscher öfter*) nachgewiesen habén» (Archiv XXII. 486.). Én ez állítás eredetét nem kutatom, mert nyugodtan mondhatom, hogy az aczél, beszéd, ebéd stb. szavak é-je a magyarban mindig zárt é volt (vö. még TMNy. 169., SÍM. üng. Spr. 58.). Érteni azonban teljesen értem. Ha mi ugyanis a szláv nyelvekben' é hang megfelelőit kutatjuk, s kérdjük, milyenek itt az é-k megfelelői, A. elméletére kedvezőtlen dolgokat fogunk találni. A szláv nyelvtudomány ugyanis egyrészt abból, hogy a régebbi szláv ábéczében (glagolica) az e-nek és a ja-nsik egy jegye van (déd"h szó e-jét ugyanazzal a jellel írják, a melylyel a jasli-beli ja-t, 1. ASBÓTH: NyK. XXVII. 86.), másrészt a szláv nyelvek összehasonlításából és a bolgár nyelvjárásokból azt állapította meg, hogy az ó-egyházi szláv é (fc, A) minden helyzetben (i-nek (azaz igen nyilt g-nek) hangzik (vö. MILETIC, Archiv XX: 581, VONDRÁK, Altk. Gr. 61, Vergl. Gr. I. 66.).**) A mai bolgár nyelvjárások két részre oszlanak; az egyik a szerbbel határos nyugati, a hol az e-t úgy ejtik, mint az etimologikus e-t (bolg. hangsúlyozott e nyilt, hangsúlytalan zárt, 1. többek közt WEIGAND Bulg. Gram. 2, 3. §§). *) Én emeltem ki. **) MIKLOSICH szerint zárt é, a mi mellett a m. szavakat hozza fel, vö. Vergl. Gr. I. 47 ; LESEIÉN Altbulg. Gr.4 5. lap

é = «ursprünglich geschlossenes e wie im deutschen See, für die Zeit unsrer Quellén in dem Dialekt der Quellén ia, ea»; 'a, 'a, á-kiejtést vesz fel LESKIEN legújabb müvében: Gram. der altb. Spr. 1909. XXXVI, 8. 1.