Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horger Antal: Udvarhely vármegye székely nyelvjárásáak hangtani sajátságai - II. 383

388 HORGER ANTAL. és az ember, sér (sör), szászszé (százszor), nevéte (nevelte), émént (elment)-félékre czéloz. (Ez utóbbiakról 1. alább). A magyar nyelvtudomány szempontjából azonban e kérdést is BUDENZ tárgyalta legelőbb. 0 így határozza meg e hangtani jelenség szabályát: «A tompa a olly szótagban, melly után hosszú á-val való szótag következik, éles a-vá lesz (a)» (Magyar Nyelvészet V. 360). Nyilvánvaló azonban, hogy ez a szabály csak az apám, kaszál-féle szavak esetére talál, de nem volna érvényes az arattál, marathat á tánc, há ászt á nagy árát-félék első szótagjaira. Azért sikerültebbnek kell mondanunk KRIZA meghatározását: »Jellemző vonás [a keresztúri nyelvjárásban] az úgynevezett hang-attractió v. hangzó-hasonulás, mely szerint a hosszú a-val való szótag az előtte levő egy vagy több szótag tompa a-ját is élessé teszi, mint: apám,*) Juizáját, lákádálmát, párápáes, hálál, stb., e hang-hasonulás hátra- s nem eléfelé történik, de gyakran egy szóról a közvetlen előtte álló szó azonnemű önhangzójára is visszahatást gyakorol, mint: hadd lám vagy haliam ; hadd lássam vagy hallassam, nászszájjal (nagy szájjal).» (Vadr. 550—51).**) KRIZA megfigyeléseit még STEUER is kiegészítette egy pontban az által, hogy rámutatott arra, hogy «szótagzáró liquidák előtt néha meg is nyúlik [az á] s széles a lesz belőle: almát, dmát ,almát'.» (Nyr. XXII. 302). De az assimilitió e jelen*) KRIZA az a hangot (BUDENZ példáját követve) még a jegygyel jelölte. **) Megjegyzem e helyen, hogy KRIZA egy sorral alább így folytatja: «e szabály a hosszú e-jű szókra is kiterjed, de csak akkor, midőn az e-vel való szótagot közép e'-jű szótag előzi meg pl. szegény, egyéb, derék, téré/a, szer ént, serény, meénk, (az ily szók száma csakugyan nem nagy), ellenben a nyílt e-jö. szótagra nincs e visszaható attractiója az éles é-nek, mint: legény, vetemény, kemény, vereségi). (U. o.) A homoródi nyelvjárásról szólva meg ezt mondja: «Homoród vidékén nincs egy szegény is, de van elég szegény.» (Vadr. 558). — Ebből tehát az következik, hogy Kriza szerint az á—á hasonulás területén az é is valamilyen hasonító hatást gyakorolna az előtte álló é hangra, hogy tehát a keresztúri járásban a szegény, egyéb, dér ék-iéle szavakban nem é, hanem valamely ettől különböző hangot ejtenének. Ez azonban határozottan tévedés. Az e-nek se a keresztúri járásban, se Uh. megye egyéb részeiben semmi ilyes hatása nincsen.