Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horger Antal: Udvarhely vármegye székely nyelvjárásáak hangtani sajátságai - II. 383

UDVARHELY VM. SZÉKELY NYELVJÁRÁSÁNAK HANGTANI SAJÁTSÁGAI. 389 sógének megfigyelése és meghatározása még így se kifogástalan, azért ki kell egészítenem még a magam észrevételeivel is. A főszabályt az én nézetem szerint így lehetne megfogalmazni: á hangú szótag előtt minden a d-vá változik, ha közvetetlenül (más magánhangzóval való megszakítás nélkül) előzi meg. E főszabály azonban több szempont szerint módosul. 1. A vele egy szótagba tartozó l, r, j előtt álló ilyen a megnyúlik á-vá, pl. hálgdssák, alkalmával, farkát, akarták, krajcár, hájcsák stb., de megmarad rövidnek 11 előtt. Pl. vallás, nyilallás, hállám (hadd lám). Steuer határozottan téved, mikor (i. h.) azt hiszi, hogy az ilymódon keletkezett á nem szűk, hanem széles ejtésü hosszú a (vö. még Nyr. XXXIII. 560), de az már csakugyan kérdéses lehetne, hogy vájjon az ilyen hosszú á valóban á-ból nyúlt-e meg, vagy pedig e fok kikerülésével hosszú á-ból lett. Ez ugyanaz az eset, a melyről már az ó'-zés tárgyalása alkalmával is szóltunk, s e kérdés eldöntése itt is attól függ, hogy az á visszaható assimilatióját, vagy a liquidák nyújtó hatását tartjuk-e régibbnek. (L. erről még alább). Ha az előbbi a régibb, akkor ez volt a fejlődés útja: *hajcsák > *hájcsák > hájcsák, ha az utóbbi, akkor ez : *hajcsák > *hájcsák > +hájcsák. E kérdésről külömben még szólunk alább. 2. A szabályos a helyett néha e hangot találunk köznyelvi •a helyén. Király ez. értekezésemben (Nyr. XXXVI. 414) már idéztem erre nézve a következő Uh. megyei adatokat: sokecskáig, rékták, é más embörök, csetára, Enlekával, epám, kommeszácziő, s azóta még e hármat jegyeztem fel: eggyé'ránsá (Nagykede), é'ndrás (= András, Bözöd), télán ^Gagy). Említett értekezésemben az ilyen e—á-féle eseteket korábbi a—á-ból származtattam, de ezt a magyarázatot WICHMANN is (Nyr. XXXVII. 199) és MELICH is (M. Nyelv IV. 25) helytelenítették, mert szerintük az e—á csak á—á-ból keletkezett. Szívesen elismerem, hogy az é az ilyen esetek jó részében (egyebek közt az Uh. megyei adatok esetében is) csakugyan korábbi á-ból keletkezett (ennek lehetőségét különben akkor sem volt szándékom tagadni), de fenn kell tartanom azt, hogy ilyen e—á közvetetlenül a—á-ból is keletkezhetett. Erre vonatkozó okaimat majd egy külön értekezésben fogom kifejteni, a melyben az á hangnak más megelőző magánhangzókra gyakorolt hatását is tárgyalni fogom.