Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horger Antal: Udvarhely vármegye székely nyelvjárásáak hangtani sajátságai - II. 383

386 HORGER ANTAL. maradványai. A legtöbb esetben azonban és különösen a ragokban és képzőkben, már ü > i változás történt. A keril stb. mélyhangú párja ugyanis fordul stb. s épen így felelnek meg egymásnak kezink, de lábunk, viszink, de hozunk, vöttik, de attuk stb. Ez utóbbiakról tudjuk ugyan, hogy -onk, -énk, -ok, -ék volt ere detibb alakjuk, tehát elméletben lehetséges volna ugyan, hogy az ü fok kikerülésével váltak zártabbá, de a keril, fordul-félék keletkezése már aligha volna ilyen módon magyarázható, mert a codexek korában még általánosan kéről, fordól-nak hangzottak, sőt egészen kétségtelen példái a delabialisatiónak a kfn. 8chiure-ből lett csír (vö. MELICH Ortsn. is) és az öly v-nek ili alakja, melynek második i-je csakis a szék. ülü-hől magyarázható. (Első i-je t. i. esetleg é-bői is fejlődhetett volna vagy talán még ennél is régibb i-nek megőrzése lehetne. Vö. Gombocz, Tör. jöv.) Megerősíti ezt a magyarázatunkat a datki nyelvjárásnak egy ezzel párhuzamos másik jelensége is, (a melynek azonban Uh. vármegye e határszéli községeiben ma már semmi nyoma sincsen), az t. i., hogy ott köznyelvi ö helyén is é áll. Pl. hizajé, kéház, érdé, mezé stb. (Vö. SziLASi-féle Nyelv. Tan. I. 63). Itt is vannak ugyan olyan esetek, a melyekben az é eredetibb lehet, de rámutathatunk viszont olyanokra is, a melyekben az é kétségtelenül csakis ö helyébe léphetett. Az ü > i, ü > í, ö > é hangváltozások úgy látszik ugyanegy szempont alá tartoznak, azaz azt kell hinnünk, hogy a datki nyelvjárásban és valószínűleg a vele szomszédos Uh. megyei községekében is, valamikor a palatálisoknak teljes delabialisatiója történt, melynek ö > é részét csak azért nem észlelhetjük ma már, mert a nyelvjárás később egy másik hangtörténeti változás, az ú. n. o-zés hatása alá került s ez az általános palatális delabialisatiónak az ó'-re való hatását idővel ismét lerontotta. Mindé hangváltozásoknak közös physiologiai okát az én nézetem szerint az elülső hangok képzése alkalmával az ajakkerekítésre fordított izomerőnek egy bizonyos korban való ellankadásában kell keresnünk. Sőt ez ellankadás korát is megjelölhetjük, legalább viszonylagosan. Kétségtelen ugyanis, hogy a delabialisatió folyamatának az ö-zés fellépése előtt már be kellett fejezve lennie,, mert Datkon a zárt szótagban álló r, l (j?) előtti, o-zés következményeként keletkezett hosszú ő változatlanul megmaradt.