Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horger Antal: Udvarhely vármegye székely nyelvjárásáak hangtani sajátságai - II. 383

Udvarhely vármegye székely nyelvjárásának hangtani sajátságai. (Második közlemény.) Az ó'-zésen kívül Udvarh. vármegye székely nyelvjárásában még egy esetben lehet észlelni a labialisálás tüneményét, t. i. az a, <l és d hangoknak erősebb ajakműködéssel való ejtésében. Határozottabb szabályt e hangok használatára nézve nem lehet felállítani. Csak annyit mondhatunk egyelőre, hogy az alább kijelölendő területen, ú. 1. minden szóban és minden hangtani helyzetben előfordulhat az a, á, d helyett ilyen labiálisabb ejtés. Hogy a székely nyelvjárások területén az a, d, és d mellett q,, a és d hangok is hallhatók, ennek megállapítása STEUER érdeme (Hunf. Alb. 32. s. köv. 1.). Ugyanő megkisérlette már azt is, hogy e hangoknak keletkezését és nyelvtörténeti szerepét is megmagyarázza. Az á hang keletkezéséről ezt mondja: «Ezen átmeneti d hangnak keletkezését nézetem szerint azzal lehet megmagyarázni, hogy a köznyelvi illabiális á nem igazi megfelelője a labiális a-nak, hanem csak a nyelvtörténet folyamán lett azzá. Igazság szerint ez az d rövid á-nak volna hosszú párja. Valószínű tehát, hogy a nyelv e különbség kiegyenlítésére törekszik s azért fejlesztette ki az d hangot, mely már közelebb áll az a-hoz, hogy ekként idővel a grammatikailag egymásnak megfelelő a és d phonetikailag is megfeleljenek •egymásnak.)) (I. h. 35.). Valószínű, hogy ezzel helyesen jelölte meg az á, keletkezésének okát is, de bizonyára igaza van abban, hogy az d csakis •á-ból való újabb fejlemény lehet. A halmagyi nyelvjárásban ugyanis az d egyáltalán hiányzik, helyette a nyelvjárásukat tisztán beszélők mindig d-t ejtenek, de az előtte való a mégis ri-vá 26*