Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Beke Ödön: Cseremisz nyelvtan - II. 349

* CSEREMISZ NYELVTAN. 375 GEN. 27.) CserGr. NyK. VI. 206. || kP. moc «mid?» (mo «mi?» kérdő névmás) GEN. 36. | kP. skanec «magadnak» (éke dat.-a) GEN. 61. | kP. tdlanec «hozzád, neked» (tin dat.-a) GEN. 1. 35. Az igeragozásban az egyes számi 2. sz. ragja szintén így fejlődött a praeteritumokban; pl. kP. nahc GEN. 6. kCar. na'foé PORK. 3. «vettél* (nálam) I küfa tolSís «jöttél*, (iolam) PAAS„ (levélbeli közlés) | nyK. kastdts «jártál» (kastam) KAM. 76. || kP. ifoédé «éltél* (ilem) GEN. 69. | kCar. mi'sdc «mentél» (miem) PORK. 3. | nyK. susats «dobtál* (suem) EAM. 196. A többes 3. személy ragja is eredetileg í; meg is maradt mindenütt, csak az -am végű igék prseteritumában nem; pl. kP. luktdé «kihoztak» (lukiam) GEN. 6. | kUfa toWi «jöttek* (tolam)-y lektMs ((kimentek* (lektg,m) PAAS. (levélbeli közlés) [ kCar. tüna'foc «kezdenek» (tünalam) PORK. 11. így jött létre az ablativus ragja is; pl. kP. münddrc, münddrédn SZIL. 129. kE. mündürc BUD. CST. III. 464. nyK. md0nddrtsdn. RAM. 84. «messziről* (< münddr, md0

nddr

«messze*) | küfa kühpCdn PAAS. KSZ. II. 131. kür. küsüt's WICHM. 203. kCar. kü'édédn. PORK. 32. nyK. küh0ts

RAM. 60. küédtsdii RAM. 161. «fölülről, fönt* (vö. küsdl «felső*). — Testes ragokon: kP. üődrleé «leánytól» (üddr) GEN. 6. | kCar. ile'c «jégtől» (i) PORK. 1. | kür. mSletsna «tőlünk» (me) WICHM. 223. | Az nyK.-ban csak a régi evangéliumfordításban egy-két példában: juma l'ets (o: pnidlets) «istentől» WIED. 34. || kP. ftütkdé (fíüt) GEN. 6. kCar. $ü.t kde PORK. 13. «vízből* ] kür. pörtkdt's WICHM. 215. nyK. pört-yitsdn RAM. 205. (port) «szobából*. Az eredeti t alaknak mindössze csak ennyi emléke maradt: kP. me fiertna «mi értünk* GEN. 61. (de külömben: kP. fíerc GEN. 61. fiercdn GEN. 65. kür. fterjtidn WICHM. 225. kCar_ fte'rédn PORK. 11. nyK. pe'rHs, pe'rHsdn RAM. 100. «ért, miatt*) |[ taletle «többé ezután* (üf. 22. 96. Car. 21.) SZIL. 248. | Ilija. let oznok «Illésnél előbb* (Ocs. 92.) SZIL. 109.— Ez a ű, isy ts tehát kétségtelenül azonos a finnugor nyelvek ablativusi ragjával. Végre még egy képzőben is végbe ment ez a hangváltozás; pl. nyK. kelydts «mélység» RÁM. 44. ~ kCar. ke'lrdt id. PORK. b. | nyK. kükxstts «magasság* RAM. 60. kP. kiiksdé GEN. 74. ~TROICKIJ küks9t id. SZIL. 96. (kük*sd «magas*).