Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar a-hangok történetéhez 229

A MAGYAR íl-HANGOK TÖRTÉNETÉHEZ. 263 Megjegyzendő még, hogy a magyar mélyhangú i-nek egyébként is az összes kétségtelen esetekben vogÉ. a (a) felel meg: ipar ~ vogE. apdr 'gewandtheit'. csillog, csillag ~ vÉ. sal'i. fing, fingani TM vAL. pannam-. inni ~ vogE. aj-, K. aj- id. szilony, szilánk ~ vE. salam, szidni *>-» vE. sat-, T. saí- "ráolvasni5

. Azt hiszem, hogy az ilyen esetekben nem a finnugor o, hanem a fgr. *j-sorba tartozó esetekkel van dolgunk. Visszatérve az o-sorra, a cseremisz nyelv kettős megfelelését éppúgy foghatjuk fel, mint a mordvinét: o az erős, u (§) pedig a gyenge fokot képviseli. A permi nyelvekben az u mellett gyakrabban tűnik' fel az i is; egy esetben az j, mint az u váltóhangzója is szerepel. Az osztjákban többnyire o-féle hangokat, a vogulban u-t és á-t találunk, a melyek két esetben egy paradigmán belül is váltakoznak. Az ősvogul u ~ a hangzóváltásnak az interdialectikus megfelelésekben egyébként is számos nyomát találjuk: T. k'uné 'huny' ~ P. k*áni, K. k'ivánk'i. E. yump ?

hab' ~ K.

k'áp. KL. k'unaltd 'valamikor' ^ E. yánal. E. yuji 'fekszik' ~ yájti id. É. KL. jámds 'jó5

~ T.

jumas. E. jurtdl 'vele' .— K. jártdl. E. jünt- 'varr ~ AL. ját-. É. jár 'erő5

~

jurán 'erős5

. E. muúdm 'izzadság' ~ K. mánmiy. É. num 'felső' ^ náyy 'fel5

. É. mül-, AL. mul- 'múlik' ~ T. mái-. É. náivi 'mozog' ~ T. nüw- id. E. pünsi 'kinyit' ~ AL. pánsi. É. sáys 'zsombék' ~ süyssy. É. tulá 'ujj' ~ K. tál id. A mi végre a magyart illeti, nyilvánvaló, hogy a magyar 4 a finnugor o-sor erős (vagy egyik erős) fokát is képviseli. Már MUNKÁCSI éles szeme észrevette (NyK. XXV. 182), hogy a mai magyar nyelv finnugor szókészletében a tőszótagban a hosszú é hang milyen gyéren fordul elő. Ha kizárjuk azon szavakat, a IS*