Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar a-hangok történetéhez 229

264 GOMBOCZ ZOLTÁN. melyeknek hosszú o-ja au ill. ou kettőshangzó (hó, tó, jó, só> ló, ró stb.) vagy o + l csoport összevonásából (ón < oln vö. vog. áln, cser. wulno, hón<holn- vö. NySz.) keletkezett, voltaképpen csak az ólom szó hosszú o-jának nem tudjuk urát adni. MUNKÁCSI szerint «a magánhangzó eredeti alkatának megőrzésére a szókezdő (vö. vogT. wőhm) volt hatással*). MUNKÁCSI tehát idézett tanulmányában egészen helyesen következteti a hosszú ó gyér előfordulásából, hogy «az eredeti ö-k java része a-ra változott)). A finnugor o-sor eszerint az egyes nyelvekben, csak a leggyakoribb megfeleléseket tartva szem előtt, így alakulna: magy. á ~ o (a) [o: gi "-> o (a)} vog. u ~ á \ osztj. o | zürj. u (o) \ votj. u *-* i | cser. o ~ it | md. o «^» M | finn wo ~ o | lp. uo <~o oa ~ o. Mondanom sem kell, hogy különösen az obi-ugor és a permi nyelvekben fellépő hangzóvaltásokát nem tartom minden esetben a finnugor hangzóváltás egyenes folytatásának. IVr

. csoport. 1. Magyar á (=• a) —- cser. u, md. u, finn ü, lp. o ~ u. 36. fa acc. fát c

baum, holz'. vogÉ. -pá (összetételekben, pl. ul'pü) \ KL. -pd \ AL. -pá | P. -p§ | T. -pá pl. sal't-pá 'hársfa' ÁKE. 264. zürj. WIED. pu 'baum1

, háufig zu den namen von baumarten hinzugefügt: koz-pu c

fichte';

pi-pu 'espe' | permi GEN. BOG. pu id. | votj. MŰNK. pu, Kaz. pe ez összetételekben: kis-pe, nel-pe 1 Jelab. pw id. WICHMANN, Vocalismus, 12. cserKel. pu c

holz';

pu-senge c

baum'

GEN. cserH. pu id. EAMST. finn puu e

baum, holz' | észt

pü id. MUSz. 511. sz. 37. háj acc. hájat r

das schmeer. Valószínűnek tartom, hogy háj éppen olyan analógiás alakulás (elvonás a személyragos hája alakból) a *há mellett, mint száj, fej a régibb szá, fé mellett (f. suu, pád, kun = m. szá, fé, *há). vogE. %%t- | KL. k'üt- | T. kr

ot- 'hízni', MUNKÁCSI, NyK. XXV. 178. Talán természetesebb volna a híz- igével egyeztetni. Ebben az esetben a magy. z (= vog. t) frequ. képző volna.