Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar a-hangok történetéhez 229

A MAGYAE a-HANGOK TÖRTÉNETÉHEZ. 261 m. V. 0. Z. V. cs. rnd. í. lpN. ág a u u 0 0 uo<^>oa ár a IÜÜ U 0 oa árva a u 0 oa szárad a u u^a u oa váll a 0 oa ava u p~$ u u^i u, § 0~M 0 uo nyal á á, a 9~$ u u u, § 0 uo oa tava u 0 0 e^i UO csomó 0 0 u 0 uo odú 0 g u 0 uo aj~áj á^->a 0 g 0 i 0 uo három á^>a ü g u, § 0 0 oa^o halá^o á í>~# u u 0 u uo valá~o d^>u p 0 i u, § u 0 álom a<-->o á<^u w^a 0, u u 0 u uo oa ház a~o u a u u 0 oa Nyilvánvaló, hogy ez esetben a finnugor alaphang o, még pedig valószínűleg nyíltabb p-féle hang volt, a melynek a finn uo (<. ö) erős, a finn o gyenge fokát őrizte meg. Már SETALA kimutatta többször idézett tanulmányában, hogy ugyanígy kell felfognunk a lp. uo és oa viszonyát is, a melyek egyugyanazon paradigmán belül is váltakoznak egymással (a már idézett vuoggá ~ oaggot-on kívül vö. még vuollat e

dolare' ~

oallot 'deglubere'); a lp. uo az erős, az oa (és o) a gyenge fokot képviselné. Éppen így a mordvinban az o az erős, az u a gyenge fok képviselője volna: lapp uo o-> oa finn ö ~ o md. o «v» u Megjegyzendő, hogy a finn uo, lapp ?ío-val szemben a mordvinban elég gyakran a-t is találunk, a mely SETALA szerint az o-sor legerősebb fokát képviselné, pl. Nyelvtudományi Közlemények. XXXIX. IS