Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar a-hangok történetéhez 229

252 G0MB0CZ ZOLTÁN. Némi valószínűséggel feltehetjük tehát, hogy a finn a-nak néhány esetben megfelelő vogul © az ösvogulban a finn a-nak rendszerint megfelelő vogul u váltóhangzója volt. A finnugor *á-hang (ül. *á-sor) rendes megfelelői az egyes nyelvekben e szerint a következők volnának: magy. á ~ a (o: a ~ a) | vog. u ~ © | osztj. u ~ (i) | zürj. o ~ u j votj. M ~ (i) | cserH. a ~ o \ md. a j finn a (a) | lp. uö (uo). III. csoport. 1. Magyar á (= a) = cser. o, u (§) ; md. o ~ w ; finn o ; lp. MO ~ oa. 20. ág c

zweig, ast; der zacken z, b. an einer gabel, an einem hirschgeweih; der arm z. b. eines flusses', MÁÉT. zürj. WIED. vug c

stiel,

griff, henkel'; permi GEN. EOG. vug id.; | votj. Jel. MŰNK. vug id. Különválasztandó zürj. WIED. vugyr c

angel' = cser.

BUD. énger, CASTE. anger, cserH. EAMST. iiygdr 'angel' = vogE. vaykdr 'haken', AKE. IJ 9. cser. GEN. oygo r

bügel (am schneeschuh); edény füle'. SZILASI, ZOLOTNICKIJ nyomán, csuvas jövevényszónak jelzi (vö. csuv. Szarap. PAAS. uyG? 'karika;' uyGd, orjGd r

karika a lószerszámon' ASM. 14, 45), mivel azonban e szó a többi törökségben ismeretlen, az átvétel valószínűleg fordítva történt. f. önki, gen. ongen c

hamus piscatorius;'

ongin, inf. onkia chamo piscor j észt

Őyg, gen. öyye, öyyi 'angel, angelhaken5

; őyyas, gen. öyga "angel, krampe; kettenring, ketté'. lpN. vuoggd 'angel'; oaggot 'angeln' SUS. Tóim XXIV. 77, 89 | Lule vudgga- gen. vüakka id.; verb. vudggu | lpKola Ter. viyk, Kild. vuyk, Not. vuekk cangel';

vuokke- v. vuagga- c

angeln'

GEN. Vö. MÜSz. 780. sz. Már SETALA utalt arra (SUS. Aik. XVII4

. 31), hogy az indogermánságban az ó-ind.

ayká-s r

haken, biegung zwischen brust und hüfte', áncati c

biegt', ófn.

angul rangel', lit.

anka 'schlinge', gör. aYXwv f

bug, ellenbogen', á^xo? 'bucht, thai', lat. ancus mellett a finnugor szavak vocalismusának pontosabban megfelelő zártabb hangzójú alakok is vannak : gör. cyxoq, lat. tmcus f

haken'. Az

a : o hangzóváltásra vö. acuo ~ ocris, WALDE, Wb. 30.