Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar a-hangok történetéhez 229

A MAGYAR a-HANGOK TÖETÉNETEHEZ. 239-fyled alath való vápa ; Gyöngy. Szót.; vápás 'cavus, convexus5

, Gyöngy. Szót. MA., PP.; vö. hónyajj-vápa, segg-vápa MTsz. 3. fláp,

lápos hely, víz-állás, tócsa, fertő, laposs-térség, hely', SzD.; 4. 'sekélyes völgy, völgy fenék' MTsz. MUNKÁCSI (KSZ. VII. 252) a vápa alakot szláv jövevényszónak tartja (vö. óegyh. szl. szlov. vápa 'pfütze' stb.) a mely később a finnugor Záp-pal keveredett. E feltevésre nincs szükség, mert vápa épp olyan mellékalak lápa mellett, mint vék (a melynek nincs köze a MuNKÁcsitól felhozott csuvas vaaS-hoz) a köznyelvi lék, vép (a bécsi, müncheni, Apor és Peer kódexben többször) a lép, váz a láz (SzD. MVir. 379; MTsz.) mellett. Igaz, hogy MUNKÁCSI, következetesen, a lép és vép alakokat is külön eredetüeknek tartja s két külön vogul szóval egyezteti. f. lampi, gen. lammen 'lacus minor, lacuna aquse stagnantis' | észtD. lamm, gen. lammi 'kleine flache bucht'. lpN. labbak, gen. labbaga 'palus' FEIIS | lpK. Ter. Wmpe> Kild. lal

mp

'sumpf, GEN. A cser. PORKKA lop 'láp' idetartozása kétséges (cser. p = finn mp ?); ellenben alig választható el a finn lampi-tól észt lomp, gen. lombi 'pfütze, lache, niederung im felde (zu zeiten mit wasser)', valamint f. lompolo, lompalo c

bredt och strömfritt stálle uti floder, bred insjölik utvidgning af en flod; sund* LÖNNR. = lpN. luobal, gen. luobbal 'lacus parvulus', FRIIS. AZ a ~ o váltakozásra vö. palaa ~ polttaa, WIKL. UL. 139, SUS. Aik. XIV8

. 51. — A CzF.-tól feljegyzett

láb (a melyet a MUSz. és MUNKÁCSI i. h. helytelenül eredetibbnek vesz), elvonás a lápban, lápból (o: lábban, lábból) ragos alakokból. A m. p •*»> mp megfelelésére megjegyzendő, hogy a finnugor nas. + expl. csoportok rendes magyar megfelelője b, d, g ugyan, de néhány kétségtelen esetben p, t, k is: szapoly 'füles viz-merítő' MTsz. ~ vogE. sumpdl 'merítő nyírhéj edény', MUNKÁCSI, NyK. XXV. 269. játék ~ osztj. iant-, ignt-, wnt- 'játszik' KARJ. 48. akar ~ vogE. ánkwát-, ánkwdrmat- 'pillant, tekint' | osztj. ÉD. dnGdrmd- | Ni. ánkdrmd- stb. id. SüS. Tóim. XXIII. 192. vö. MUSz. ék ~ vogE. link j P. fa%, instrum. hyg^dl f

ék'

VNyj. 234. j osztjED. ictyk /nagel', 0. iánk 'ruderzapfen', SUS. Tóim. XXIII. 1." Úgy látszik tehát, hogy a fgr. mp «•*•» mb, nk ~ ng, nt ~ nd, mt ~ md hangviszonyok erős fokát a magyarban p, t, k, a gyenge fokát b, d, g képviseli.