Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar a-hangok történetéhez 229

A MAGYAR a-HANGOK TÖRTÉNETÉHEZ. 235 (holtam); az, addig, arra stb. ~ ott, onnan, onnét, oda, oly; tahdt (> tehát), tavai (= tavai, vö. SZINNYEI, Nyr. VIII. 201, NyK. XXVII. 205) ~ tova. Vájjon a felsorolt eseteket is régi ugor vagy éppen finnugor korbeli hangzóváltás maradványának tartsuk-e? Néhány évvel ezelőtt (NyK. XXXV. 476) hajlandó voltam e kérdésre igennel felelni; megvallom, hogy ma e részben megváltozott a felfogásom. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni azt a kétségtelen tényt, hogy az Árpád-kor óta sok magyar szó első tagjában történt, a nyelvterület kisebb-nagyobb részén, a> o ül. o > a hangváltozás, ha tehát az o ~ a váltakozás korának megállapításáról van szó, a sokféle forrásból merítő irodalmi nyelvet csak nagy óvatossággal használhatjuk fel. íme néhány példa: orcza (< orr-szá, vö. SZINNYEI, NyK. XXVII. 240) ~ arcza, arcz NySz.; fagy ^fogy (fogywan ÉrdyC. Q^S; fogós olv.fogyos MiskTör. 9 ; fogy Bereg m., Maros-Torda m., Háromszék m. MTsz.; Csikszentdomokos, NyF. IX. 22); fakad «^> fokad (a NySz.-ban számos példa a XVI—XVII. századból; Eszék vid., Debreczen, Székelyföld, MTsz.); fan ^ fon (fona) (Abaúj m., Hegyalja, Székelyföld, Háromszék, MTsz.)} hab ~ hob (Székelyföld, (több adat) MTsz.; Száldabos Nyr. IV. 93; Csikszentdomokos, NyF. IX. 22; Halmágy, NyK. XXXI. 376 ; Moldva, Nyr. XXX. 61); had <v» az OklSz.-ban 1055—1345 számos adatban hodu, hod; hodakozás VitkC. 66; hat ~ hotoczőr VitkC. 63, hotod VitkC. 87; lakolok (1095, 1193, stb., 1294, 1312/1374, 1313, 1321, 1326, 1328, 1333, 1343, 1346; loc, lok OklSz.; lok-ik Maros-Torda m., Moldva); ma ~ mo (TelC. 295; a NySz. idézete hibás ; a 295. lapon nincs; VitkC. 104, 105; LevT. I. 10; mó, móa, mua Göcsej, Zala m., Vas m.; mo Moldva, MTsz.); most ~ mást (NySz., MTsz.); ide tartoznak még azok az esetek is, midőn az a > o ül. o>a hangváltozás a második szótag hosszú magánhangzójától függ: az a — á > o — á változás (csalán > csolán ; dará-t > dorá-t stb. vö. HORGER ANTAL, Nyr. XXXVI. 410, ASBÓTH OSZKÁR, Nyr. XXXVI. 467), valamint az o — ó>a — 6 változás (*opró>apró; Holó>talu> stb. vö. WICHMANN GYÖRGY, Nyr. XXXVII. 243). A ravatal ~ rovás (<Lravás), farag ty> forgács (<fargács) szavak esete világosan mutatja, hogy mint lehet az efajta kombinatorikus hangváltozás újabb keletű a ~ o hangzóváltás szülőanyjává. Kétségtelennek kell tartanunk, hogy a fentebb