Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)
Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar a-hangok történetéhez 229
236 G0MB0CZ ZOLTÁN. felsorolt szavakban is kombinatorikus hangváltozás történt, ha a ható okra (környező hangok stb.) egyelőre nem tudunk is minden egyes esetben reámutatni. A mag szóra nézve pl. WIOHMANN már is valószínűvé tette, hogy valamikor *mogó-na,k hangzott (vö. magvak), s így a inog > mag változás az opró > apró-féle változások csoportjába tartozik. A felhozottak alapján valószínűnek tartom, hogy a van ~ volt, hal ~ holt, az ~ oda esetében is újabb (legalább viszonylagosan újabb) a ~ o váltakozással van dolgunk; az eredeti vocalis, a rokon nyelvek szerint (1. alább), mind a három esetben zártabb o-hang volt. A nyelvemlékek és a népnyelv adatai sem mondanak ellent a rokon nyelvek vallomásának: van, valék : 1211: Mauogi, Mauogy, Numuogi (OklSz.; jobbágynevek, olv. Ma vagy, Nőm vagy?); vogmuc, vola, uolov HB.; 1252: Wogus (t. i. vagyos) OklSz.; vottok EMNy. II, 97. Halni, hal: holz HB.; 1355, 1357: Holnyahagow OklSz.; 1525: hola meg VitkC. 11; holni 18; holotakert 23; holuan 39; holando 39; hol meg 72; halnom VVeszprC. 30; holz KÁR. Hal. C.; holott ZVON. Osiand. 34; holottak ALV. Post. I, 33; holt (caus.) NádC. 94; Az, akkor: oz, ozvc, ozchuz HB.; oz, ozth LevT. I. J04, 105; oz, okkor, omott Moldva, MTsz. Ugyancsak ilyen, a magyar nyelv külön életébe eső o > a változással van dolgunk a következő két esetben is; olt (caus.), olt (part. perf., vö. olt-var) «**» aluszik, alvó, alvás (de vö.: olog VitkC. 41; olasrol 57; olasnac 57; olonnée HELTAI NySz.); haza ~ honn (az eredeti tőhangzó o volt, 1. alább). Ha mármost elfogadjuk, hogy a köznyelvi a ~ o váltakozás párhuzamba állítható az interdialektikus a ~ 0 megfeleléssel, (s már a magyar nyelv külön életében keletkezett), a 2. és 3. alatt felsorolt á ~ o, illetőleg á ~ a <^» o hangzóváltás összeesik az egy á ~ o váltakozásba, a melynek a mai nyelvben a következő három biztos példáját találjuk: ha (< *há), hány ~ hol, hova, honnan, honnét, hogy; álom, álmél—^ olt, olt (caus.; aluszik, alvó stb. 1. fentebb); ház ~ honn (haza 1. fentebb). Talán idevaló még a következő szópár is: lább r fluitare, fluctuare 5 ~ lobog c flattern, wehen'. Valószínűnek tarthatjuk, hogy az á ~ o váltakozás esetében is az á hang közvetlen előzője (talán még az Árpád-
