Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar a-hangok történetéhez 229

A magyar a-kngok történetéhez. A finnugor vocalismus tudományos kutatásának alig másfél évtizedes története van. BUDENZ JÓZSEF 1881-ben a MUSz. elé írt előszavában még ezt írja: «... híjával vagyunk minden módnak, hogy az eredeti vocalisokat szorosabban meghatározzuk, kivéve azt, hogy a mélyhangúak (a, I, o, uj vagy a magashangúak (e, i, ö, ü) osztályába tartoztak-e». ígéri, hogy az ugor nyelvek hangalaki jelleméről való nézeteit külön dolgozatban fogja kifejteni. Néhány évvel utóbb azonban már az ugor (o: finnugor) nyelvek összehasonlító alaktanának kidolgozásába fog; az igért összehasonlító hangtan sohasem készült el. BUDENZ kétségkívül újra meg újra meggyőződött arról, hogy a finnugor és a magyar nyelvtudomány akkori állásánál a finnugor vocalismus történetének megírása szinte legyőzhetetlen nehézségekbe ütközött. Voltaképpen az első, tudományos szempontból is számbavehető értekezés, a mely az ősmagyar vocalismus fejdődésével foglalkozik, MUNKÁCSI BERNÁTnak «A magyar magánhangzók történetéhez)) czímű tanulmánya, mely a NyK. XXV. kötetében jelent meg. Gazdag értékes megfigyelésekben, gondolatkeltő megjegyzésekben; csak azt sajnálhatjuk, hogy MUNKÁCSI, véleményem szerint helytelen módszertani elvből indulva ki, szántszándékkal csak az uráli ugor (vogul, osztják) nyelvekre szorítkozott, s így önként megfosztotta magát azoktól a nem megvetendő tunulságoktól, a melyeket a magyar vocalismus történetelőtti fejlődésének vizsgálatában a távolabb álló rokon nyelvek (mordvin, finn, lapp) nyújthattak volna. 1896-ban, MUNKÁCSI tanulmánya után egy esztendővel jelent meg a SUS. Aik. XIV. kötetében SETALA EMIL korszakalkotó értekezése: «Über quantitátswechsel im finnisch-ugrischen», a Nyelvtudományi Közlemények. XXXIX. 16