Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar a-hangok történetéhez 229

230 GOMBOCZ ZOLTÁN. mely a mássalhangzókra és a magánhangzókra egyaránt kiterjedő finnugor fokváltakozás felvételével a hangtörténeti kutatásoknak új, termékenyebb korszakát nyitotta meg. A mi a szorosabban vett magyar hangtörténetet illeti, ebben az értekezésében utalt SETALA először arra, hogy a kéz ~ kezet, négy ~ négyed, ház ~ haza, álom ~ aZszt/c-fóle esetek, a midőn t. i. egyazon paradigmán belül hosszú és rövid magánhangzók váltakoznak egymással, nem újabb fejlődés (((hangzónyújtás », ((hangzó-rövidítés») eredményének, hanem a finnugor •alapnyelvben megvolt hangzóváltás (ablaut) maradványának tekintendők. E feltevés fontosságára már SIMONYI ZSIGMOND utalt abban a rövid ismertetésében, a melyet SETALA tanulmányáról a Nyr. XXIX. kötetében közzé tett, megjegyezvén, hogy: «az erős és gyönge fok felvétele valószínűleg meg fogja könnyíteni a finnugor nyelvek magánhangzókbeli nagy változatosságának a magyarázatát". Igaz, hogy már kilencz esztendő múlt el azóta, hogy SIMONYI e szavakat leírta, s azóta se jelent meg értekezés, a mely a SETALA-féle gondolatot, hacsak részleteiben is, tovább fejtette volna; de ha másrészt meggondoljuk, hogy a fokváltakozás elmélete a mássalhangzók körében milyen termékenynek bizonyult (vö. SETALA, SZINNYEI, WICHMANN, OJANSUU, ÁIMA idevágó értekezéseit), semmi okunk sincs arra, hogy a hangzóváltakozás elméletétől is, a mely amannak ikertestvére, ugyanilyen gazdag eredményeket ne várjunk. SETALA föltevéséből és eredményeiből kiindulva, jelen dolgozatom egy részletkérdéssel, a magyar a- hangok történetével foglalkozik, szerény adalékképpen a finnugor nyelvek egyetemes hangtörténetéhez. Nem áltatom magamat azzal a hiú reménynyel, hogy megállapításaim egytől-egyig helyesek, s hogy minden föltevésem meg fogja állani helyét; magam is érzem, hogy nem egy részletet még köd borít, a melyet csak a későbbi kutatás fog — ha ugyan — eloszlatni. De hisz a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a tudományok történetében nem egyes igazságok felderítése, hanem termékeny föltevések, a melyek utóbb gyakran helyteleneknek bizonyultak, jelzik a fejlődés állomásait. * . * *