Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink eredetéről 1

20 MELICH JÁNOS. netben és népnyelvben van korcsma, korcsima (csángó korcima MTsz.), korcsema (MTsz., OklSz.), korcsoma (vö. Schlágli szój. 2086: corchomas, CALEPINUS kortsoma 258. lapon) alak, de *kré'csma, *krocsma alakról sehol semmi hír. S a ki bolgár nyelvjárási fantomokat nem kerget, vagy hogy ASBÓTH kedvelt kifejezésével éljek, a kinek «nem borul el az elméje», hát az «józan észszel nem is tagadhatja», hogy a magyar korcsma egy szláv krcma-ból (vagy nagy fenntartással akár kréhma-ból) igenis szabályos alakulás (a m. korcsima alak régibb korcsomd-bó\ a magyarban keletkezett, vö. VONDBÁK, Vergl. Gr. I. 429.: krböbma). Különös története van a szerb szónak is. A. azt tanítja, hogy ez is egy bolg. nyelvi s^rb mása. Pedig tudhatná, hogy egész a legújabb időkig rácz-okről beszélt a magyar ember, s a szerb szó nincs még száz esztendős sem irodalmunkban. TOLDY F. 1827-ben még szerbus népköltészetről írt (vö. Összegyűjt, művei VIII. 196.), nem akarván a rácz szót használni. (A rácz szó részletesebb fejtegetését 1. az a—a-nál.) ASBÓTH oly részletesen tárgyalta a tri>t(b), tHt(b) stb. csoportú szavakat, hogy nem veheti rossz néven, ha magyarázatai közül még többről kimutatom, hogy ellenkeznek a magyar nyelvtörténet ellenmondást nem tűrő vallomásával. Folytassuk tehát a göröncsér szóval. ASBÓTH azt mondja, hogy a magyar göröncsér így keletkezett; először volt *gré'ncsár, ebből lett gerencsér «-»göröncsér (vö. Eefleksz, 3, 4. 1.). En pedig azt mondom, hogy már az OklSz. 1109. évi Girinchar adata is figyelmeztethette volna, hogy az t-s alaknak jobban utána nézzen. Illett volna 190 6-ban azt is tudnia, hogy az az oklevél, a melyből az OklSz. az 1109. évi adatot idézi, későbbi oklevél, a mint azt GYOMLAY GÍULA 1900-ban felolvasott, s 1901-ben megjelent «Szent István veszprémvölgyi donatiójának görög szövegéről» ez. becses értekezésében kimutatta. Ez oklevelet külömben is figyelmébe ajánlom AsBÓTHnak. Mármost GYOMLAY bebizonyította, hogy a Múzeum, s nem az Országos Levéltár példánya az eredeti. GYOMLAY és FEJÉKPATAKY (VÖ. FEJÉKPATAKY L.: Kálmán király oklevelei Bpest, 1892, 34. lapon) értekezéseiből azt is megtudhatta volna, hogy a szó latin betűkkel a múzeumi, tehát eredeti példányban grincear-n&k, s ugyanott a görög szövegben