Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink eredetéről 1

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK EREDETÉRŐL. 21 7ptvtCapi-nak van írva. A szónak emlékeinkben való írott alakjai tehát ezek: legrégebbi Ypwtíapi, később grincear, majd girinchar [1. 1113. évi oklevél grincha, átirat grinchar, FEJÉRPATAKY, Kálmán kir. oki. 61. 1.; ezután a geröncsér, géréncsér-re lásd OklSz., GSÁNKI III. 231., II. 750.]. Hogy ebben a YpivtCapt-ban, gri?icear-ba,n (ó-egyh. szláv gnnhéarh) az r után a magyarban t-t kell olvasnunk, az ki fog derülni az alább mondandókból. Itt csak annyit, hogy erre az esetre SZINNYEI azon tanítását, hogy emlékeink a magy. e-t is írták i-vel, azért nem lehet alkalmazni, mert itt kétféle betűtípussal van leírva a szó, s mind a görögben, mind pedig a latinban i betű áll. ASBÓTH tehát helytelenül jár el, mikor *gréncsár alakból indul ki a magyarra nézve, mert a magyarban a legrégibb alak fpivuCapt. (ezt szerintem grincsar-iaak kell olvasni; az i-ről lásd alább). Egy másik példa a kérészt szó. Az OklSz. 1275-ből közöl reá adatokat kereszt, tehát e-vel írott alakkal. Keresztúr és kereszt ú t szóban azonban régiesebb alakban is idézi; íme a régiesebb alakok részint az OklSz.-ból, részint másunnan: 1237-ben Chrisiur (KOVÁCS, Index), ugyanez a hely KNAUZ Mon. eccl. Strig. I. 323. lapján 1237-ből: Cmíur (= ma Garam-Szent-Kereszt?) | 1238-ban: christ u t (JERNEY, M. Nyelvkincsek) | 1256-ban: crystut (OklSz., KOVÁCS, Index) j 1268/1422-ben: Kristvth (OklSz.) | 1363-ban: cristur (Sopron m. Czinár) | 1248-ban: kyrist vt (OklSz.) | 1499-ben : quirist uu t (OklSz.) || a Codex Patrius 1082-ből idéz egy cristseg adatot (IV. köt. 1, lásd NySzót.; Czinár Fejérből e helyet hibásan crysttyeg-nék írja). Ha ez írott alakokat összevetjük a kyrezt (Ehrenf. kód. 76. 1.), keruzt vth (OklSz., keröszt NySz.), kuruzthur (—wt OklSz., köröszt NySz.), erest (vö. Ehrenf. kód. 76.: «zent Crestének yegyénein) adatokkal, azt látjuk, hogy az e-vel, w-val, ó'-vel írt alakok mind átlag újabbak, mint az i-vel írt alakok. Ebből pedig az következik, hogy a kérészt szónak magyar nyelvbeli jelölés- és fejlődésbeli története ez: kriszt, ebből kiriszt. E két alakból lett a krészt~ *kröszt, illetve kérészt *-» köröszt. A ki tehát *krészt alakból indul ki, mint a hogy azt ASBÓTH is teszi, magyar szempontból hibát követ el. — Meg vagyok győződve, hogy a magyar nyelvben a görög, gerezna, keresztyén és a bürü szó is egykor *grik-nék (vö. NyK. 33 : 236.), *krizna-nak (vö. WICHMANN, M. Nyelv IV. 160—