Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horváth János: Egy magyar versbeli mondatképletről 128

154 HORVÁTH JÁNOS. következik, az önállóság tényleg ott is megvan, csakhogy látszólag pusztán a verstani kényszer hatásaként. A két rokonképlet közt ezek után megtehetjük az összevetést. Az első («Debreczeni kerek erdő» —) prózában is előfordulhat, a második (a közölés) csak versben (csak a magyart értem). Mindkettőnek jellemző sajátsága a psychologiai alany önállósított előrevetése. Csakhogy az elsőnél az elkülönülés csupán a kifejezendő tartalom természetéből folyik, a másodiknál formai (verstani) kényszer is működik közre. Az elsőnél az önállósulás alapjában véve csak mondattani s nem okvetlenül verstani is (bár verses megjelenésében egy magyar verstani elv folytán egyúttal verstani is); a másiknál szükségképpen mondattani is, verstani is. Az elsőnél a kiválás teljes, végleges: a psychologiai alany nyelvi alakja nem is igazodik a mondathoz; a másiknál csak elszakadás van: a psychologiai alany nyelvi alakja ki is fejezi mondatbeli kapcsolatát. Az elsőnél az utórész a kivetett psychologiai alanytól függ, folyvást ahhoz igazodik; a másodiknál magára marad a kivetett rész, s az utórészben új mondatalkotás indul meg. VII. Mint előre megszabtam, mindvégig csak a közölés egyik típusát figyeltem meg, azt u. i., melynek utórésze teljes mondat. De e megfigyelés eredményei értékesíthetők a tárgyalásomból kirekesztett csoportra is, arra u. i., melynek példáiban úgy az elő-, mint az utórész csonka mondat. Pl. Ki tudná bűnének, Számát esetinek. Az ilyenekben nem mondatnak, hanem csak mondatízűletnek kettétöréséről van szó. A bűnének — számát mondatízületre értendő az, a mit a tiszta typus magyarázásakor mondatra értettünk. Vagyis itt nem mondatok, hanem a mondat kisebb egységei törnek ketté ugyanazon verstani elv érvényesülése folytán s egészíttetnek ki teljes mondatízűletekké a gondolatritmus ugyanazon sablonja szerint.