Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horváth János: Egy magyar versbeli mondatképletről 128

EGY MAGYAR VERSBELI MONDATKÉPLETRŐL. 153 kitöltés fogalmát s keresem, hogyan érvényesül a közölésben. Legegyszerűbben úgy, hogy felkiáltó szót told a kivetés elé: Ej haj dunnám alá, Bújj bé bundám alá. (Kriza, 187.) Itt semmi sem akadályozta volna annak a lehetőségét, hogy az egész mondat («Bujj bé dunnám alá») az előrészbe kerüljön. Bizonyos tehát, hogy dunnám alá az uralkodó képzet, s bizonyos, hogy a felkiáltó szó segítségével jut egy egész sor elfoglalásához. Hasonló hozzá ez: Ihajnáré! csak arra Oda ugorj a falra. (T. Est. V.) Másik módja, hogy maga a szó addig ismétlődik, míg be nem tölti a sort: Első, első, legelső Kossuth Lajos az első. (Arany-Gyulai, I. 280.) vagy legalább egy ütemet: Uccza, uccza, ég az uccza (Vikár, 89.) Utalok végül azon esetekre, midőn a kivetés aprózódik, rokonértelmű kifejezésekkel szaporodik mindaddig, míg be nem tölti a sort: Javokért, hasznokért, megmaradásokért, Gyűlnének, vínának az ő hazájukért. (Tinódi: Budai Ali basa hist. 193—4. sor.) A psychologiai alanynak úgy mondattani, mint verstani (egy szóval talán így mondhatnók: vers-mondattani) önállóságra való törekvése másképp alig bizonyítható. S ebből az is következik, hogy minden egyes esetben nem is bizonyítható. Mindamellett nem kisebb könnyelműség volna meglétét tagadni, mint a közölés minden lehető esetére a priori kiterjeszteni. Tény az, hogy a közölés példáinak jelentékeny részén kimutatható. A hol pedig nem tudjuk bizonyítani (mert nincs mibe fogózni), hogy a psych. alany vers-mondattani önállósulása alaptermészetéből