Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horváth János: Egy magyar versbeli mondatképletről 128

EGY MAGYAR VERSBELI MONDATKÉPLETRŐL. 151 chologiai alany eredeti önállóságára e kép^etcsoportnak szoros belső egysége, melylyel a mondat másik darabjában egy hasonlóan viszonyított képzetcsoport van párhuzamba állítva: Azzal a hű szolga széniét az ökléhez, S öklét megtörölte ócska köntöséhez. (Toldi: IV. 10.) S nem látja, mi a czél (madarat sípszóval): Bevenni a várat emberi hágcsóval. (T. Szer. X. 28.) Tó szigetje édes honná, Sátoruk lőn szép otthonná. (Rege a csodaszarvasról.) kivált, ha az előrészben ugyanaz a viszony ismétlődik: Paripát fényessé, fegyverit élessé, Teszi sok szerszámát nagy-rettenetessé. (B. H. IV. 7.) De még annál is érezhetőbb ez egység s önállóság, mikor a kivetett képzetcsoportnak egymáshoz viszonyított elemei egy közéjök szorult mondatrészen át fognak kezet egymással (itt is én húzom alá): Mint madarak lombrul, seregenkint lombra: Szálltak, énekelve, templomrul templomra. (T. Szer. VIII. 29.) Lombrul és lombra összetartoznak, a mondatban egy kisebb egységet alkotnak; csakhogy el vannak egymástól szakítva. S míg a maguk kisebb egységét, éppen az elszakítás ellenére is, érvényesíteni akarják, a nagyobb egységből, a mondatból, annál érezhetőbben válnak ki. Hogy a közölésben a verstani kényszer nélkül is, önerejéből, alaptermészetéből kifolyólag is, igyekszik a psych. alany mondattani önállóságra jutni: egyes példákon, máskép, mint a hogy most próbáltuk, alig bizonyítható. E példákon u. i. az első esetben az elő- és utórész elkülönülésének, a másodikban pedig az előrész önmagában való szoros egységének találtuk éles jeleit, tisztán mondattani bizonyítékait, úgy hogy az előrész kiszakadását a psych. alany önállóságra törekvésének tudhattuk be. Ez azonban csak a bizonyítékaim körébe tartozó példákon