Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horváth János: Egy magyar versbeli mondatképletről 128

148 H0RVÁ.1H JÁNOS. lényege felől még tájékozatlanul, elemezni kezdi, szintén csak ebből az összhatásból indul ki, a melyben már része van az alakzatbeli mondat minden elemének: azt hiszi, valamennyi elem eredeti tagja a mondatnak, mely egyik tagját előreveti, mielőtt ő maga teljes súlyával megérkeznék: kivetést lát. S az ő szempontjából, a nyert hatás alapján állva, neki is igaza van. VI. Még azonban hátra van valaminek a megvizsgálása. Úgy tűnt fel az eddigiekben, mintha a psychologiai alanynak a mondat egységéből való kiszakadása csupán a verstani kényszer következménye lett volna. De hátha az csak a legszembeötlőbb, legkülsőbb ok. Hátha, mint a közölóssel párhuzamba állított mondatképletben, úgy a közölésben is megvan magának a psych. alanynak az a hajlama, hogy verstani kényszer nélkül is különváljék, kiszakadjon a mondat belső kapcsolatából? Ezt a vizsgálódást végre kell hajtanunk, még ha az eredmény nem lenne is egyetemes érvényű a közölés minden esetére. Mindenekelőtt, vannak olyan példáink, melyek mintegy átmenetet képeznek a «Debreczeni kerek erdő» stb. mondatképlettől a közöléshez; elannyira, hogy szinte összetéveszthetők. Különösen, ha a rímelő mondatrészek ragtalanok (nominativus): Karolinka fej kötője, Izeg mozog a kendője. (Erdélyi: I. 237.) Eektor uram káposztája, Tövig édes a torzsája. (Hallomásból.) Elrendezés szerint (kivetés — sarok — rímelő) ezek alakja közölésszerű. De első soruk mintha szemlélés, illetőleg czím (emlegetés) volna, éppúgy mint a párhuzamba állított mondatképletben. Ezeket tehát közölésnek is vehetem, pedig, mint láttuk, az ilyenekben a verstani kényszer nélkül is érthető a psych. alany mondattani önállósulása. A két sor mondatanyaga közti kapcsolat már raggal van ugyan jelölve ezekben: Somogyszobi temetőbe, Fűzfa van a közepébe. (Vikár : Somogym. Népkölt. 6.1.)