Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horváth János: Egy magyar versbeli mondatképletről 128

EGY MAGYAR VERSBELI MONDATKÉPLETRŐL. 147 De viszont a rím sem oly fehér holló régi verselésünkben, mint hirdetni szokás. Legrégibb verses emlékeink olykor raffinált rímekkel lepnek meg (Szabács viadala). De különben is: nem kellett-e már igen korán kifejlődnie a rímérzéknek oly verselőknél, kik mondanivalóikat a gondolatritmus párhuzamosan alakuló szerkezeteivel szerették kifejezni, melyeknek menete legtöbbször egynemű mondatrészeket: azonos ragokat vet a sor végére. A ragrímet ma rossznak minősítjük, de a maga idejében jó volt, s a mi fő: rím volt az is. Láttuk most már, mi akasztotta meg a megindult mondatalkotást, s láttuk, mi hozta helyre a mondat egységét. Ha most az így nyert kifejezést összevetjük azzal, a mit eredetileg ki akart fejezni : az összképzettel, a következő megfigyelésekre jutunk: Az eredetiben ez volt: 0 parancsolati igazak, s mire a mondatalkotás bevégződött, ez lett belőle: 0 'parancsolati, Igazak mondási. Helyes volt-e azt mondanunk, hogy itt prádikativattributiv mondatalakkal van dolgunk ? Helyes, ha arra az e 1-járásra gondolunk, mely létrehozta (apperceptiv elemzés és associatio). De nem helyes, ha a kész mondatra értjük. Mert tényleg mi van előttünk? Egy csonka mondat, mely tiszta prádikativ mondatnak indult, s egy másik, teljes mondat, tiszta prádikativ mondatalak. Az eredeti összképzet mindkét eleme egy-egy prádikativ mondatnak lett uralkodó képzetévé, lélektani alanyává, vagyis külön-külön oly jelentőségre, oly erős megvilágításra jutott, a milyenre más, rendes menetű mondatban csak egyetlenegy képzet (képzetcsoport) jut. S innen az efféle mondatszerkezet rendkívüli energiája, rugalmassága. A közölésbeli mondat nem az lett tehát, a minek készült, s így a mint előttünk áll, nem árulja el, sőt elpalástolja létrejötte módját. A hol mondattagok összeforradása készült, valójában szakadást mutat; a hol meg csak mellérakás, associálás Volt, szorosan összeforrott mondatot láttat; az az eljárás, mely attributiv mondatalakokat hoz létre, itt prádikativ mondatalakra vezetett. Kitűnik ebből, mennyire más szemmel nézi az, ki létrejötte mozzanatait figyeli, mint az, a ki készen kapja; mennyire más természetű a hatása, mint okai. A ki hallja, az előrész után felfüggesztést, csonkaságot, ellipszist érez, s igaza van. A ki, 10*