Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horváth János: Egy magyar versbeli mondatképletről 128

HORVÁTH JÁNOS. IV. Hogy különös szerkezetök igazi lélektani alapjait megértsük, el kell képzelnünk az efféle mondatok s általában a mondat keletkezését.*) A mondatalkotás valamely a tudatban meglevő összképzetnek taglalása. Ez Összképzet egyes elemei egymással szoros kapcsolatban vannak, de egymáshoz való kapcsolatuk minősége csak a mondatba öntés •— taglalás — folyamán derül ki világosan s lesz igazán tudatossá. Az összképzet elemei közt van egy, mely különösen magára vonja a beszélni készülő figyelmét : van egy uralkodó képzet, melynek nagyobb világosságra jutásával, mintegy első kiválásával indul meg a taglalás. Ez uralkodó képzet (vagy mások elnevezése szerint: lélektani alany) maga után vonja a hozzá legszorosabban tartozót, az a harmadikat, negyediket, stb. Ily formán, míg, az öntudat világa előtt elvonulván, az összképzet egyes elemei külön-külön érvényesülnek, egyúttal egymáshoz való viszonyuk is megvilágíttatik. Innen a mondat tagoltsága, de innen szoros egysége is. Ez csak egyik módja a mondatalkotásnak. Az ily módon kialakult kész mondatban semmivel sincs több, mint az eredeti összképzetben. De van egy másik módja is, éppen ellentéte az előbbinek. Ez esetben u. i. nem egy meglevő összképzetet taglalunk, hanem különálló képzeteket foglalunk egységbe associatiós eljárással. Az első esetben a mondatot apperceptiv elemzés, a másodikban associativ egybekapcsolás hozza létre. WUNDT, másmás szempontból, mindkettőnek többféle nevet ad. Az elsőnek nevei: geschlossene Satzverbindungen, Apperzeptionsverbindun gen, prádikative Satzform; a másiké: offene Satzverbindungen, Assoziationsverbindungen, attributive Satzform.**) Eendesen azonban egyazon mondat kialakításában mind a két eljárásnak van szerepe: egyfelől elemeztetik az összképzet (prádikativ —); másfelől azonban egyes elemei az eredeti összképzetben meg nem volt, új elemeket vonzanak magukhoz (attri-*) WUNDT : Völkerpsycholgie. I. Bánd. Die Sprache2. Zweiter Teil. Xeipzig, 1904. VII. Kapitel: Die Satzfügung. (220-448. 1.) **) Az utóbbi eljárásnak egész a groteszkig való szándékos túlzása jellemzi a EABELAIS stílusát. 142