Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horváth János: Egy magyar versbeli mondatképletről 128

140 HOKVÁTH JÁNOS. Magzatbeli gyenyerűség, Nála vala csak ez szükség. (Katalin leg. 64—5. sor.) Az én babám tornyos nyoszolyája, Eajta vagyon fodros takarója. (Erdélyi: I. 155.) Sárga ló, sárga ló, arany patkó rajta; Most akar kedvesem hozzám jőni rajta. (U. o. I. 365.) Árva, Csamád, Borsod, Heves, Engem a vármegye keres. (U. o. I. 247.) Debreczeni kerek erdő, Lakik abban szarvas kettő. (U. o. I. 268.) Szőlőtőke, venyige, Eászállott a gelicze. (U. o. I. 133.) Mindezekben az első sor, mondhatni, egy képet ad, melyre viszonyítás, hivatkozás történik a második sorban. Az az első sorbeli kép, mondás, a psychologiai alany, az, melyre a lélek figyelme először irányul, melyet ennélfogva külön vesz, előtérbe állít. Míg prózában pl. ezt mondanám: «Debreczeni kerek erdőben két szarvas lakik», — vagyis egy logikusan megszerkesztett, részeiben egymásra viszonyított egészet, mondatot, alkotnék: addig itt, bizonyos elemző eljárással, külön veszem azt, a mit szemlélek, vagy első sorban gondolok, érzek, attól, a mi vele történik, vagy általában reá vonatkozik, s szemléletre mintegy kiállítom: «Debreczeni kerek erdő». Szinte hozzáképzelem az ujjmutatást. Költői szépsége ebben a közvetlen szemléletben s annak ily naiv, tiszta kifejezésében áll. Másszor meg felkiáltásnak tetszik s költői értéke a lelki fájdalom, töprengés, meghatottság, merengés, öröm önkénytelen, szabad kitörésében van; ama közvetlenségben, melyben a feljajdulás lelki indoka egymagában, a lélek minden figyelmét, részvétét magához rántva, jelenik meg; mint e dalban (Kriza, 75.): féle «uralkodó képzet», mert utal egyúttal annak nyelvbeli kifejezésére is, lévén az alany szó a mi nyelvtani megszokásunk szerint valami beszédbeli darabnak a neve. Itt pedig nemcsak az uralkodó képzetet akarom értetni, hanem egyúttal a beszédnek azt a részét is, melyben az uralkodó képzet kifejeztetik.