Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horváth János: Egy magyar versbeli mondatképletről 128

EGY MAGYAB VEBSBELI MONDATKÉPLETRÖL. 139 képzelhető el, míg végre kifogástalan szabályosságra tesz szert. Világos pl., hogy a szent Bernát-himnusz fordításának következő soraiban megvan a közölés belső, lélektani mozzanata, csak alakja nincs művészileg elrendezve: Mennyei malasztot A felségös országból Te szíz anya Máriai Nyerj minekönk bocsánatot. (E. M. K. T. I. 9.) Fejlettebb mintákhoz igazítva, így hangzanék: A felségös országból mennyei malasztot — Te szíz anya Mária ! nyerj minekönk bocsánatot. A megfelelő részek szórendi szimmetriája, elő- és utórész ritmikailag szabályos szembeállítása, a rím belecsendítése, — mind lehet hosszú, fokozatos csiszolódás eredménye, mert ez a művészi oldala a közölésnek. De a legegyügyűbbtől a legművészibb alakig — fejlődhetetlenül, állandóan megvan ugyanaz a belső mozzanat, ugyanaz a különösség, melyhez ősibb fokozatot nem képzelhetünk. Éppen ezért most, midőn a közölés lélektani magyarázatát óhajtjuk adni, nem lévő ősibb fokozat helyett analógiára hivatkozunk. Népköltészetünkben elég gyakori jelenség, hogy a beszédnek egy darabja kiszakad a mondat kötelékéből, s úgy, a hogy van, előre vettetik, önállóvá lesz, hogy a mint költője lelkéből ő pattant ki először, az olvasó, vagy hallgató lelkében is tőle származzék az első rezdülés. Nem más ez, mint a psychologiai alanynak*) minden sallangtól, minden köteléktől megtisztított (úgyszólva absolut) előre állítása: +) A psychologiai alanyra nézve 1. bővebben: GEORG VON DER GABELENTZ : Die Sprachwissenschaft (Leipzig, 1891) : 348—357. 1. WUNDT nem helyesli ez elnevezést, minthogy az «alany» fogalom logikai természetű: «Demnach werden wir . . . diejenige Wortvorstellung des Satzes, die beim Sprechen desselben im Blickpunkt der Aufmerksamkeit steht, die d o m ini rendé Vorstellung nennen. (WUNDT : Völkerpsychologie. Erster Bánd. Die Sprache. Zweiter Teil. Leipzig, 1900: 259—263. 1.) De a mi szempontunkból mégis jobbnak látszott megtartani a GABELENTZ-féle elnevezést. E helyen u. i. «psychologiai alany* többet mond, mint a WUNDT-