Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink eredetéről 1

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK EREDETÉRŐL. 13 Ebből a tényből mármost le lehetne vonnunk, hogy azok a szláv jövevényszavaink, a melyekben a szláv ^ A helyén -om-, -en? van; az ó-egyh. szlávból (óbolgárból), illetve valamely bolgár nyelvjárásból vannak átvéve. Ezt következtette régebben ASBÓTH is, s ilyesfélét ír most...is bírálata 91. és 37. lapján, A 37. lapon ezt olvassuk: a dorong szónak az alakja, a melynek második tagjában egy a szláv nyelvekben rendesen korán elveszett n a s a 1 i s utóhang még tükröződik, a mellett szól, hogy legrógibb-sz 1 á v jövevényszavaink közül való»;*) a 91. lapon meg ez van : «Hogy a magyar szó legrégibb szláv jövevényszavaink közül való, azt hangalakja is mutatja, az otromba szó esak akkor ke-, rülhetett a mi nyelvünkbe, amikor a z á t a dó nyelvben a n asalis hangzók még el nem tűntek !»*) - • -fi Én is azt mondom, hogy az egészből csak annyi áll, hogy az -ora-(+íkonz.), -gw-(-}-konz.)-sal hangzó szláv jövevényszavaink csak a mellett vallanak, hogy az átvételkor az átadó nyelvben a nazális voká 1 isok még e 1 nem tűntek. Hogy ez az átvétel mikor volt, melyik nyelv* bői való, azt ez átvételek nem vallják. Az orrhangú vokálisokmiatt lehetnek ez átvételek akár oroszok (vö. lengyei), cséh-tőtok, szlovének, szerb-horvátok, mert e nyelvekben részint ma is ván> nak nyomai a nazális vokálissal hangzó szavaknak (pl. szlovén nyelvjárásokban, 1. MIKL. Vergl. slav. gr. P. 32. s köv. 1.), részint pedig kimutathatólag a IX., X., XI. század óta tűntek el. Hogy pedig hazánkban még a XIL század első felében is Voltak a zágrábi püspökség területén lakó szlávok nyelvében nazális vokálissal hangzó szavak, azt FELICZIÁN esztergomi érseknek egy 1134. évi, eredetiben fennmaradt itéletleveló, a melyben a zágrábi püspöknek egy erdeje felől Ítélkezik, fényesen igazolja (az oklevél eredetije Zágrábban van, hasonmása a M. N. Múzeum levéltárában). Ebben az oklevélben ezt olvassuk: «Pret[er]ea**). alt[er] capellan[us] Cupan no[m]i[n]e p[re]cepto ei[us]dem regis ded[it] eidem eccl[esi]§ ^)op[u]l[u]m de dufmjbroacu[m] t[er]ra et filuá íibi: apperidente» (vö. a szöveget

KNAÜZ, Mon. Strig. ír 85. 1. Nyr. 32 : 410.). Hogy itt] "ai dumbroa a szláv nyelvek-. *) Én emeltem ki. -• ' - • • u .í**) A szögletes zárjelben a feloldott rövidítések' vannak^ -