Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horváth János: Egy magyar versbeli mondatképletről 128

138 HORVÁTH JÁNOS. Nagy ékessége tisztességenknek, Nagy bátorsága félelrnenknek, Ötalmazója magyar népeknek, Kettenetes léi az lengyeleknek. (E. M. K. T. I. 30.)*) III. Vájjon eredeti terméke-e a közölés a magyar verselésnek és költői gondolkodásnak, vagy idegen hatás szülötte? Ha fölteszszük is, hogy a közölés eredeti magyar alakzat, két irányban térhet el a vélekedés a felől, hogy vájjon igy készen, tökéletes alakjában született-e meg, mikor legelőször tolult valamely névtelen költő ajkára, — vagy pedig e művészileg tökéletes alakja csak hosszabb fejlődés eredménye-e. Verselésünk történetileg ismert szakasza nem mutat fejlődést; legrégibb példái közt is találunk bevégzett tökéletességű formákat, a minthogy igyekeztem lehetőleg legrégibbeket is felvenni. Legfeljebb bonyolultabb, merészebb, művészibb kihasználását látjuk néhol (ARANY-nál), de lényeges kellékei kezdettől fogva kialakulva mutatkoznak. Mindamellett, alaki különösségét illetőleg sok apró fokozat *) Lássunk néhány idegen példát is, melyek többó-kevésbbé rokonok a mieinkkel. Ofelném.: máge und mine man (= meine Verwandten und meine Lehensleute). KLOPSTOCK : mir sind das Reich und unterthan die Lande. Olasz: il mar tranquillo e Vaura era soave (Petrarca). Ófranczia: Breton Vensaigne lor signor e li Romáin crient la lor (1. PAUL: Prinz. d. Sprachgesch.3

292. 1.). Görögben, latinban elég gyakori. Minket az esetleg föltehető hatás miatt a latin érdekel: seu plures hiemes, seu trihuit Jupiter ultimam (Horatius), sive per Syrtes iter aestuosas, sive facturus per inhospitalem Caucasíim (Hor.). S még közelebbről érdekel a középkori rímes latin verselés. Abban is megvan : Vetustatem novitas, JJmbram fugát veritas (AQUINÓI TAMÁS : Lauda Sión —); Has horas canonicas cum devotione Tibi Christe recolo pia ratione (Régi M. Költ. Tára, I. 344. V. ö. magyar fordítását: «Ez szent imádságokat ajojtatossággal Krisztus neköd ajánlom és hálaadással». u. o. 163., — mely nem tökéletes közölés, mert az és kötőszó kettétöri a második sort, s enjambement van. Figyelemre méltó, hogy ennek az ellenkezőjét is tapasztaljuk: t. i. a magyarban van közölés ott, a hol a hymnusz eredeti latin szövegében nincs !). Itt, az idegen példák kapcsán említek meg egy programmértekezést, mely e mondatképlet latin példáival foglalkozik. AKEN: De figuráé faio xoiwü usu apud Catullum, Tibullum, Propertium. (Schwerin, 1884.)