Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horváth János: Egy magyar versbeli mondatképletről 128

EGY MAGYAR VERSBELI MONDATKÉPLETRŐL. 187 Nézzük meg néhány példánkat ilyen kibontott (prózai) állapotában: Vigyáz nagy dicsőségesen, nagy fényesen. Igazak o parancsolati, mondási. Jászberényi is majd hozzánk jön népestől, seregestől. Az Istenhez emelem a-i én szómat, kiáltásomat. Közel vagyok halálomhoz, végórámhoz. Ki tudná számát bűnének, esetinek. Az egynemű mondatrészek nemcsak egyneműek, hanem a most idézettekben valamennyiben, a többiben s főkép a régiekben legnagyobbrészt rokon értelműek is. Egy közös mondattörzs (Vigyáz, Igazak, stb.) mintegy két symmetrikus ágat hajt. Világos, hogy a gondolatritmus egy esetével van dolgunk, á mi a közölés régiségére és magyarságára — egyéb felhozandók közt — nem csekély bizonyíték. ARANY JÁNOS a gondolatritmusnak három faját (párhuzamos, ellentétes és összerakó) külömbözteti meg. Túlságos bonyolítás elkerülése végett mindvégig csak a párhuzamosra szorítkozom. Itt azonban a többiből is bemutatok néhányat. Az ellentétes typus példái: Ádám és Éva gyenyerűséget De Krisztus válla keserűséget. (Katalin leg. 1916. sor,) (Érdekes, hogy a legenda kéziratában az első sor után oda van írva s aztán kitörülve a válla szó.) Engedelmes szolgája, Mégis vagyok prédája. (Amadé: X.) Bár irigye, Vagyon frigye.

(U. az: XXXIV.) Az összerakó a párhuzamostól ARANY meghatározása szerint csak abban külömbözik, hogy a rokoneszmék sorozásában némi haladványt (fokozást) mutat. Ily értelemben a Függelékben közölt némely példánk ide is tartoznék. Talán még határozottabban ezek : Apám nemzetségit, Édesanyám pénzit . . . Legjobban szeretem Én az ő szép lelkit. (Kriza, 195. 1.)