Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horváth János: Egy magyar versbeli mondatképletről 128

136 • HOEVÁTH JÁNOS. ej Ütni a lovakat kezdik elébb, verni (T. Sz. IX. 78.) z) Szerencsés te, örömeket Énekelsz, — én keserveket! (Kisfaludy, Kes Szer. 13.) De ha az utána következővel tapad össze mondattani egységbe, akkor már megvan benne a közölés leglényegesebb kelléke, az utórészből való kiegészítés; sőt e mellett még az is, hogy a kiegészítő mondatrész az utórész élén áll, vagyis a közölésbeli sarok jellegével bír. Csak mi hiányzik? Ezekben a példákban : Parancsot a császár, s ada engedelmet. (T. Szer. IV. 44.) Rémület az utczán, leve nagy hadd-el-hadd. (T. Sz. IX. 14.) már csak az a híja a közölésnek, hogy a függő mondatrészek («parancsot— engedelmet'), «rémület — hadd-el-hadd») elhelyezkedése nem symmetrikus, nem sorvégi; ezzel jár a rím hiánya is. Míg ezt a példánkat: Ezeket ha réven, ha eresztik vámon (T. Sz. IV. 26.)*) már pusztán a rím hiánya választja el a közöléstől. Eljutva ekként a közölésig, láttuk azon formai sajátságokat, melyek a közölést minden más elliptikus alakzattól megkülömböztetik. Végleges meghatározását tehát ekként adhatjuk : A közölés versbeli elliptikus mondatszerkezet; melyben egy közös mondatrész (vagy mondátdarab) a tőle függőktől közre vétetik, olyformán, hogy míg azok egymással rímelnek, ő az utána következővel alkot szorosabb mondattani és verstani egységet. E fejezet eddigi megállapításai a közölésbeli, sajátságosan megkötött mondatszerkesztésre vonatkoznak. De ki kell oldanunk & kötést, kiterítenünk az abban összeszorított mondatdarabokat, hogy a közölés mondatanyagát azon pongyolán vehessük szemügyre. *) Erre is egy kombináltabb példa Buda Halálából (v. ö. az előbbi jegyzettel): Vissza megint nyílraj s veri fénylő kopja. (VIII. 37.)