Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horváth János: Egy magyar versbeli mondatképletről 128

EGY MAGYAR VERSBELI MONDATKÉPLETRŐL. 135 e) ellipszist, z) zeugmát jelent; a közös mondatrész dőlt betűkkel van nyomva): 1. A közös mondatrész megelőzi a másik kettőt: e) Egy kevetet választanak, Duna látni bocsátanak. (Pann. ének.) z) Mezőn üte tábori Lajos és vezéri. (Toldi Szer. IX. 40.) Nincs szebb madár a fecskénél, Barna piros menyecskénél. (Erdélyi: I. 130.) 2. A közös mondatrész utána áll a tőle függőknek: e) Hogy lehajtsam, szinte vonja Fejem' a fák hulló lombja. (Tompa: Őszi tájnak . ..) Egy sincs a világon, ha ez nem gyilkosság! (Toldi Sz. XII. 6.) z) Meghallja ki mostan s kik ezután élnek. (Buda Hal. X. 37.) Jártam a tömött rend között, melyet kaszált — Most fejemre várom a kaszást, a halált. (Toldi Est. I. 28.) Az első csoportbeli alak igen egyszerű és természetes, népköltészetünkben rendkívül gyakori; olykor egész sorozatban jönnek egymás után. A második már érdekesebb, mert a közölés felé vezet: van benne u. i. egy nem teljes előrész, mely függőben hagyja a gondolatot, mindaddig, míg az utórész meg nem hozza a kiegészítést.*) 3. A közös mondatrész közbül van. S itt már csak egy lépés, söt némelyik példánknál csak egy hajszál választ el a közöléstől. Az ugyanis a kérdés, hogy a közös mondatrész az előtte állóval alkot-e szorosabb mondattani egységet, vagy az utána következővel? Ha az előtte valóval, akkor még elég közönséges, majdnem prózai ellipszis: *) AEANYnál gyakori a 2) typusnak egy kombináltabb változata: Madár ha keresztül, szellő ha repülhet. (T. Sz. XI. 115.) a közös rész két tagra szakad, s mindenik függő mondatrész után jut belőle egy-egy darab. Mintegy kétszeres ellipsis. •