Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horváth János: Egy magyar versbeli mondatképletről 128

EGY MAGYAE VEESBELI MONDATKÉPLETEŐL. 131 1. Két részből áll valamennyi: elő- és utórészből, melyek mindegyike önálló verstani egység (sor), enjambement nélkül. Olvasáskor tehát az előrész után szünetet tartunk. 2. Az előrész mindig esonka mondat. (Csonka akkor is lehet, ha külömben teljesen érthető is. Pl. «Ne mondj hát rózsának*: ez érthető, de csonka, mert az utórészbeli «engem» ehhez is tartozik.) 3. Az utórész lehet akár csonka, akár teljes mondat. Elén áll az a mondatrész (vagy mondatdarab), melylyel visszamenőleg, gondolatban, az előrészt kiegészítjük. 4. Az utórészben a kiegészítő mondatrészen kívül legalább még egy mondatrész van, mely sor végén állván, az első sor végén levő s vele egynemű (sőt legtöbbször rokonértelmtí) mondatrészszel rímel. 5. A kiegészítő mondatrész mindkét rímelövel ugyanazon mondattani viszonyban van. Az 5. pont szükségszerűleg folyik a megelőzőből s ezért fölöslegesnek gondolnók. Pedig ez a pont adja meg a nyitját az egész alakzat érthetőségének, ez magyarázza meg az utólagos kiegészítés lehetőségét. Ebben a példában : 0 parancsolati, Igazak mondási: az utórész teljes mondat, melynek részei állítmány : alany viszonyában vannak egymással. Most már az előrészbeli «ő parancsolatit) ennek analógiájára szintolyan állítmány: alany viszonynyá óhajt kiegészíttetni, úgy hogy ő maga alany lesz, állítmányát pedig megkapja az utórészből («igazak»). Vagyis a kiegészítő mondatrész mindkét rímelövel állítmány: alany viszonyban van. Hasonlókép, ha az utórész nem teljes mondat, csak mondatízűlet (egymással közvetlen viszonyban álló mondatrészek társulása) : Mert az Úr jól mépíté, A Siont megékesíté: az utórészbeli tárgy:állítmány viszony analógiájára egészül ki az előrészbeli rímelő is ugyanolyan viszonylattá («a Siont 9*