Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horváth János: Egy magyar versbeli mondatképletről 128

132 HORVÁTH JÁNOS. megépíté»), úgy hogy itt a kiegészítő mondatrész mindkét rímelővei t á r g y : á 11 í t m á n y viszonyban áll. Végül még akkor is az utórószbeli viszony analógiája hat vissza előre, ha benne nem mondatízűlet, hanem csak mondattöredék van (oly mondatrészek társulása, melyek nem egymás bővítményei, csak véletlen kerültek egymás mellé, s egymáshoz való viszonyuk nyelvtani műszóval meg sem jelölhető): Ne mondj hát rózsának, Engem violának: engem és violának nem egymás bővítményei; mindegyik a Ne mondj hát állítmánynyal van közvetlen viszonyban. Egymáshoz való viszonyuk tehát csak közvetett, az állítmányon keresztül menő. Mindamellett annak analógiájára egészül ki az előrészbeli rímelő is hasonló mondattöredékké (engem: rózsának). Ennyit az 5. pont megokolásául. A mondatképlet szabatosabb meghatározása majd később következik. Mielőtt tovább mennénk, a nehézkes körülírások helyett adjunk nevet a tárgyalandó alakzat egyes főrészeinek. Az egész alakzatot közölésnek*) fogjuk nevezni, mert egyik legjellemzőbb sajátsága az, hogy a közös mondatrész közre van fogva azon két, nélküle csonka mondat által, melyek mindegyike értelmi kiegészítésül ő rá szorul. Azt a mondatrészt, vagy mondatdarabot, mely az utórész elején áll s egyúttal az előrész kiegészítésére is szolgál, sarok nak mondjuk, minthogy úgyszólva ezen fordul az értelem úgy az elő-, mint az utórészhez. Pl. ebben: Tengeri háború Megemészt a sok bú a sarok ez: «Megemészt». Ha a sarkot kihagyjuk, két egynemű mondatrész marad ott (példánkban alany a maga bővítményével : jelzőjével), melyek elseje az előrészbe van kivetve, másodika pedig az utórészben marad; az elsőt («Tengeri háború») kivetés*) Közölni: a népnyelvben = közre fogni (pl. a kerékvágást, vagy kátyút a két oldal kerekei közé ejteni). E szóra s a vele alkotott szólásokra nézve 1. LEHR ALBERT magyarázatát és példáit: Magyar Nyelv, I. 228. ós II. 88.