Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horváth János: Egy magyar versbeli mondatképletről 128

EGY MAGYAR VERSBELI MOÍíDATKÉPLETROL. 129 kezeti sajátság mutatkozik, — de különösségét közelebbről nem vizsgálja. A Magyar Nyelv 1906. évi novemberi füzetében (II. évf. 425. 1.) egy ARANY-magyarázat kapcsán KARDOS ALBERT veti fel újra, s ugyanazon füzetben (429. 1.) LEHR ALBERT ereszkedik mélyebb elemzésébe. A zeugma-félékhez számítja s különösségeit ezekben foglalja össze: Az első. mondat csonka, a második teljes; a kettő közt olvasáskor szünetet tartunk; a két mondat közös állítmánya a második mondat élén áll, kötőszó nélkül; a nemközös részek összecsengenek. S ezzel ennek a válfajnak valóban megjelölte minden alaki sajátságát. De mint látni fogjuk, azon példákon kívül, melyeket ő idéz és elemez, találni, bár ritkábban, más fajtákat is, melyeknek szerkesztési elve amazokéval azonos. «Egyébiránt, írja LEHR, ez a szabálytalanságában is bizonyos szabályt mutató mondatkötés oly sokféle és változatos, hogy érdemes volna egy kis tanulmányt írni róla.» Dolgozatomat, melynek anyagát már akkor rendezgettem, most részben e bíztatás hatása alatt teszem közzé. I. Lássuk példákban a főválfajokat. I. Az első mondat csonka, a második teljes :*) Napnyugati mestereket, Mind meggyőzne mindeneket. (Katalin-legenda, 2056. sor.) Te bévségös malasztodba Vongy tehozzád bizonságban. (R. M. Költ. Tára I. 13. 1.) 0 parancsolati, Igazak mondási. (Sz. Molnár Albert: XIX. zsolt. 4. vsz.) Nagy dicsőségesen, Vigyáz nagy fényesen. (U. az: XXIII. 7.) *) Idézeteink interpunctiója nem egyöntetű. Leghelyesebb volna az előrész után mindig vesszőt, vagy kötőjelt tenni. — Kurucz költeményeket a Magyar Remekírók kiadásából és számozásával, Amadét az Olcsó Könyvtár-beli Négyesy-féle kiadásból idézem. Nyelvtudományi Közlemények. XXXIX. 9