Nyelvtudományi Közlemények 39. kötet (1909)

Tanulmányok - Horváth János: Egy magyar versbeli mondatképletről 128

Egy magyar versbeli mondatképletről. Eégibb, különösen XVI—XVIII. századi verselésünkben igen gyakran találkozunk egy különös mondatképlettel, melynek első, olykor kezdetleges példái már kódexbeli verseinkben elő-előbukkannak. Eltünedezése csak a XVIII. század végével kezdődik. Igen jól ismeri népköltészetünk is, a mely, úgy látszik, csak mostanában kezdi elhagyogatni. Újabb költőink közt, mint minden, a mi a régiben szép és magyaros, ez is ARÁNY jÁNOsnál fordul elő sűrűbben s művészibb alakban. Stilisztikai és verstanirodalmunk még alig fejtegette. Tudtommal LEHR ALBERT hozta szóba először Toldi következő soraihoz fűzött megjegyzésében: Toldi is álmában csehen győzedelmet, És nyert a királytól vétkeért kegyelmet. «Az efféle mondatszerkesztés, mondja LEHR, midőn az első mondat elliptikus s a második teljes, egyik sajátsága kivált régibb költői nyelvünknek.)) Idéz is hasonló példákat ARANY, SZENCZI MOLNÁR, BENICZKI, BALASSA és KOHÁRI költeményeiből. Stilisztikáink nem szólnak róla. KULCSÁR ENDRE (A magyar Stílus, 1896) a zeugma példái közt ezt a népdalidézetet is közli: A pandúroknak hadnagyát Elveszem a deres lovát s egy lappal elébb az igekötő kihagyására idézi BALASsÁból ezt: Eégen Dávidot Saultól Szabadítád, mentéd butul. melyben az előbbivel s a LEHR-féle ToLDi-idézettel közös szer-