Nyelvtudományi Közlemények 38. kötet (1908)

Tanulmányok - Trócsányi Zoltán. A XVI. századbeli nyomtatványok e-jelölései 1

A XVI. SZÁZADBELI NYOMTATVÁNYOK OJELÖLÉSEI. 61 b) «...el hántam á nehéz Orthographiat, auagy irafnac módiat...» (VERB: Decr. 1571). Ha ezt a munkát korrektor végezte volna, mi oka lett volna rá, hogy azt eltitkolja? c) Az annyira közlékeny HELTAI, HELTAiné s ifj. HELTAI nem emiitik sehol, hogy korrektoruk lett volna. A XVI. századi nyomdász tehát nem ragaszkodott a kézirat (vagy nyomtatvány) helyesírásához, hanem mielőtt a szedéshez hozzákezdett, átjavította a saját helyesírási elvei szerint. A XVI. században ennélfogva nem volt egységes helyesírás, s ez nemcsak az e-k jelöléséből látható, hanem a) a palatalizált hangok jelöléséből (Ujsz. ny.: l, g, i, kolozsv. ny.: ly, gy, ty); b) a fc-nak szó közepén és szó végén másképpen való jelöléséből (Ujsz. ny.: czak, kolozsv. czac ... .); c) a v és u jelöléséből; d) a cs jelöléséből stb.... Hogy ezt az olvasó világosabban lássa, bemutatok egy kis egyező szöveget három, más-más nyomdából kikerült nyomtatványból: SYLVÉSTEK. Mú at'ánk ki az mennekben vag | fzentelteffik az te newed | Jiűőnel az te orfzagod | legén az te akaratod | mikippen ménben azonkippen az földön §s. Az mű kenerűnköt | az mindennapiat aggad nekünk ma. I£s enghedd meg mű nekünk az mű adoffaghinkat| mikippen mű es meg engheggűk azoknak az kik műnekűnk adoffok. I£s ne hagg műnköt kifirtetbeiutnunk | de fzabadijcz meg műnköt az HELTAI. Mi Atyánc, ki vagy mennyekben: Szenteltefféc te Neved. Joyen te orfzagod. Legyen te akaratod miképpen menyben azonképen földen is. Mi minden napi kenyerünket ad meg nekűnc ma. Es boczafd meg á mi vétkeinket, miképpen mi is meg boczatunc n§kűnc vétetteknec. Es ne vidgy minket kéfértötbe. De fzabadits minket á gonofztól: Mert tied az orfzág, á hatalom es á dűczöffég mind öröcké Ameu. KÁROLI. Mi Attyánc ki vagy az menyekben, fzentelteffec meg á te neved. JoijÖn el az te orfzagod: Légyen meg á te akaratod, mint az menyben, vgy it ez foldönnis. Az mi minden napi kenyerünket add meg nékűnc ma. Es botfáffad meg az mi vétkeinket, miképpen mijs meg botfátunc azoknac, az kic mi ellenünc vétkeztenec. Es ne vigy minket az kéfértetbe: De fzabadits meg minket az gonoztol, mert tiéd az orfzág, az ha-