Nyelvtudományi Közlemények 38. kötet (1908)

Tanulmányok - Trócsányi Zoltán. A XVI. századbeli nyomtatványok e-jelölései 1

62 TEÓCSANYI ZOLTÁN. gonofztul. Mert tied talom, az ditföfég mind az orfzag | §s a hatalöröcké Ámen. maffag | §8 az dűczóíig | örókken órókke Ámen Az eddig mondottakból az következik, hogy a) Egy XVI. sz.-i szöveg helyesírásából a XVI. sz. helyesírására általános következtetéseket vonnunk nem szabad, mert nem volt egységes helyesírás. b) Valamely írónak egy munkájában látható helyesírásából az ő többi műveinek helyesírására következtetnünk nem szabad, mert — mint láttuk — a nyomdász a saját helyesírási elveit érvényesítette a hozzákerült kéziratokban. Vagyis pl. a Herbarivm helyesírására nem mondhatjuk, hogy az a MELIUS helyesírása. c) Egyes szövegek nyelvében konstatálható fonetikai jelenségekből az egész XVI. századi magyar nyelvre általános következtetést vonnunk nem szabad, mert az illető jelenségek a legtöbb esetben csak az illető szöveg nyelvjárásán belül konstatálhatok. d) A XVI. századi magyar nyelvben sem volt általános a kétféle hosszú e hang; egyes nyelvjárásokban élt csupán, éppen úgy mint ma. Mégis abból, hogy a legtöbb XVI. századi nyomtatványban előfordul az § jel, talán azt szabad következtetnünk, hogy a nyilt hosszú é általánosabb volt, mint manapság. Hogy pedig oly sok nyomtatvány közül oly kevésben találunk következetes e-jelölést, azt talán úgy magyarázhatjuk, hogy a melyekben következetlen, azokban a megkülömböztetés irodalmi (nyomdai) hatás. TRÓCSÁNYI ZOLTÁN.