Nyelvtudományi Közlemények 38. kötet (1908)
Tanulmányok - Trócsányi Zoltán. A XVI. századbeli nyomtatványok e-jelölései 1
A XVI. SZÁZADBELI NYOMTATVÁNYOK Ő-JELÖLÉSEI. 55 AEANY gyűjteménye az í-zés korára vonatkozólag nem nyújt döntő bizonyítékokat. Az ő általa feldolgozott nyelvjárásterületet nagy távolság választja el attól a nyelvjárásterülettől, a melynek nyelvén SYLVESTER írt. (E nyelvjárás legnagyobb valószínűség szerint felsőtiszai nyelvjárás.) S így nem lehetetlen, hogy ez a két í-ző nyelvjárás egymástól függetlenül, önállóan fejlődött, s hogy a maros-körösközi nyelvjárásnak feltételes módbeli alakjai nem is hangzottak soha í-vel. E szerint a maros-körösközi nyelvjárásban az í-vé válás előbb befejeződött volna, mint a SYLVESTER-féle nyelvjárásban; vagyis még akkor, a mikor a feltételes mód *níznejm, *níznejd, *níznej-neb hangzott. A SYLV.-féle nyelvjárásban pedig akkor fejeződött be az í-vé válás, a mikor már az egyes és többes szám 3. sz.-nek kivételével az összes feltételes módbeli alakok e-vé fejlődtek. Tehát abban a korban, a mikor a feltételes mód nízním, nízníd, *níznej-nek hangzott. Természetesen ez csak akkor lesz igaz, ha a mai szatmármegyei í-zö nyelvjárásnak a SYLVESTERével való egyezése bebizonyítja azt, hogy a SYLv.-nél látható e-vel jelölt hangok ma sem hangzanak í-nek soha. ARANY gyűjteménye e kérdés eldöntésénél irányadó már csak azért sem lehet, mert ezen a nyelvjárásterületen a nagy városokban kétféle nyelvjárást lehet ma megkülömböztetni: az eredeti református lakosságét, mely tisztán í-ző, és a törökvilág után bevándorolt katholikusokét, kik rendesen é-t ejtenek (SIMONYI, Magyar nyelv. 154. 1.). Itt az á-vel való alakok a két nyelvjárás keveredése folytán létrejöttek lehetnek. Hogy csakugyan azok-e, vagy eredeti alakok, azt végérvényesen e nyelvjárásnak egy a katholikus telepítést megelőző korból való emléke dönthetné el. Nagyon fontosnak kell tekintenünk azt a körülményt, hogy a ÖYLV.-nél talált ^-k helyén a körös-marosközi nyelvjárás sem ejt % t soha. Ez azt látszik bizonyítani, hogy az e-k é-vó válása csak bizonyos ideig tartott, s a későbbi é-vó fejlődött hangok nem váltak í-vé.