Nyelvtudományi Közlemények 38. kötet (1908)
Tanulmányok - Trócsányi Zoltán. A XVI. századbeli nyomtatványok e-jelölései 1
54 TRÓCSÁNYI ZOLTÁN. o>u: le burula UT. I. 11a. 13a. el czudálkozanak UT. I. 13. folral UT. II 67a. tű rulatok UT. II. 68. 74. naptul fogua UT. II. 68. nagubban UT. II. 68. nagubb UT. II. 68a. 69. táuul UT. II. 69a.... stb. E néhány példával nem adtam teljes képét a SYLVESTEK-féle nyelvjárás vocalismusának. Csak az volt a czélom, hogy bemutassam azt, hogy nemcsak a zárt hosszú e'-k lettek zártabbakká. Állításaim egy részét megerősíti ARANY JÁNOS értekezése: «Az É-i I-re váltó táj szólásról..) (Hátrah. ir. II. 313—324.) a) é<.aj: «Mindig megmarad az é végbetü (képző), ha aj szótaggal (képzővel) felcserélhető. És így: paraj-paré, karajkaré, taraj-taré, ganaj-gané. Az ily é végbetű, ha aj formája nincs is már meg, hasonlóul éles á-vel hangzik: csaté, góré, góbé, komé, purdé stb.» (318). «A tiszántúli ember nem minden e-t mond í-nek, nem is önkényesen változtatja a kiejtést majd e'-re, majd *-re. Emberemlékezet óta, apáról-fiúra, az egész í-zö tájon bizonyos tőszók-, képzők- és ragokban mindig és mindenütt tiszta éles é hallatszik; más tőszók, képzők és ragok pedig é helyén í-vel ejtetnek*) (316). b) ó > ú, ő>ü: «Sajátlag csak az é hangnak í-re változását tűztem ki vizsgálatom tárgyául, de nem hagyom egy futó pillantás nélkül az ó-t, mely ií-ra, az o-t, mely i'í-re hajlik. E három (és néhol a közép e tiszta ejtése) teszi jellemét a, tiszántúli — (körös-marosközi) — tájszólásnak.)) (315). ő, kő, fő, bő, cső, tő; — lő, nyő = ű, kű,fü, bű, csű, tű; — lű, nyű. — ló = hí (315). Az AnANvtól feldolgozott nyelvjárás közel áll ugyan a SYLVESTER nyelvjárásához, de nem azonos vele. E nyelvjárásban — szerinte — nincs nyilt hosszá e, s így egy kalap alá fogja azokat az e-ket, melyekről megállapítottuk, hogy a SYLVESTER nyelvjárásában nyilt hosszú e-k voltak, s azokat, melyek *ff + i > e-k, s a SYLVESTER nyelvjárásában sem változtak í-re. így a «Ragok» ez. fejezetben : 1. -nál, -nél, 2. -val, -vei, 3. -nak, -nek, 4. belém, 5. -vá, -vé. Ezek mindig tiszta e-k. 6. Az -ént, -ként, -anként, -énként, -ég, -kép, -képen, -ért mind í-re változtak. Praeteritum: -ém, -éd, -é, -ők, -étek, -ék. — Feltételes m.: -ném, -néd, -né, -nők, -nétek, -nék. — Felszólító m.: -jem, -jed, -je, -jük, -jitek, -jik.
