Nyelvtudományi Közlemények 38. kötet (1908)

Tanulmányok - Trócsányi Zoltán. A XVI. századbeli nyomtatványok e-jelölései 1

52 TRÓCSÁNYI ZOLTÁN. Látjuk tehát, hogy a nyilt hosszú é hangnak a XVI. században való létezéséről BuDENznek volt tudomása; azonban, a mint a bevezető sorokban láttuk, önkényes jelöléseivel olyan zavart idézett elő, hogy az utána dolgozó nyelvészek XVI. századi adatai a legtöbb esetben hibásak. A zavar főoka az volt, hogy a HELTAI e-je helyett e-i ír, a SYLVESTER e jelének hangértékét meg nem állapítja meg. Pedig, a mint látni fogjuk, a SYLVESTER £-je egészen mást jelöl, mint a HELTAI ^-je. Különös a lesz, tesz stb. igék lénd, vend stb. futuruma. Hogy az é nyilt hosszú é hangot jelöl, az a többi esetekből következtetve kétségtelen. S vájjon miért írta volna a nyilt hosszú e jelét oly helyen, hol nem ejtett nyilt hosszú e-t? Itt is kétségtelenül nyilt hosszú e-vel van dolgunk, melyet másképpen nem tudunk megmagyarázni, mint hogy a zárt e hasonult az -end futurumi képző nyilt g-jéhez. * * * II. SYLV. e-t, HELT., VERB., VALK. e'-t látunk a következő esetekben : a) Az és szóban. b) A még szóban. (A ma szónak -ig ragos alakja lehet, s ez esetben régebben *majég, vagy akár *má-ég, *ma-ég volt. Ez az eredet a zártabb hang mellett bizonyít. Vö. TMNy. 63). c) Az -é birtokképzőben. d) A birtoknévmások második szótagjában. e) A praeteritum és a feltételes mód egyes- és többesszámi 3. személyében. f) Az ikes igék prseteritumának és feltételes módjának egyesszámi 3. személyében. g) A lativusi *é, -uá-ben. Mindezen e'-k (az és kivételével) eredetibb „+i-re mutatnak. Hogy ezek az ^-vel jelölt hangok miért maradtak meg az t-ző nyelvjárásban, azt egyelőre nem tudhatjuk. S nem is tudjuk meg mindaddig, a míg azzal tisztában nem leszünk, hogy az t-sítés a nyelvünkbe később került szavakban is végbement-e* vagy sem. Ezt pedig mindaddig nem is fogjuk megtudni, míg az í-ző nyelvjárás mai nyelvanyaga, szókészlete összegyűjtve nincs. Azt hiszem, hogy ennek összegyűjtése után nem lesz nehéz.