Nyelvtudományi Közlemények 38. kötet (1908)

Tanulmányok - Trócsányi Zoltán. A XVI. századbeli nyomtatványok e-jelölései 1

A XVI. SZÁZADBELI NYOMTATVÁNYOK 6-JELÖLÉSEI. 51 b) Néhány török eredetű szóban (szék, térd), melyeknek hangzója helyén némely nyelvjárás a nyíltabb e'-nek megfelelő hangot ejti, pl. sz*ék Ráb., térd Eáb. (Vö. TMNy. 163—164). c) Ismeretlen eredetű szavakban (egyéb).*) d) A -nél határozóragban. e) A második személy -l ragja előtt a perfectumban és az imperativusban. A borsodi s a szlavóniai nyj.-ban nyilt rövid e-vel: öregettel, nyertei, kértei; egyel, kérjél (bors.), vetél (szláv.). SETÁLA szerint az ilyen alakok a feltételes mód % személyének analógiájára jöttek létre. Ámde: SYLV. kirtél és kirníl; HELT. kértei és kérnél. Valószínűbb a SZINNYEI nézete: ^vártál -\- *vártá = vártál; ^kértei + kérté = kértél. f) A •nék-(em, -ed, -i)-ben, melynek á-je nyilt rövid e-vel váltakozik. g) A vél-(em, -ed, -ej-ben, melynek e'-je nyilt rövid e-vel váltakozik. h) A tesz, lesz, vész futurumában (lénd), s ezek analógiájára más igék futurumában is (menénd). i) A «hangnyújtó» tövekben (szerencse, -és). j) Oly szavakban, melyeknek hangzója lehet hosszú is, rövid is: nem méri vala űtet meg kérdeni Sylv: UT. I. 70. nem ollan teftes állatot veccz el | az mell rayta kél Sylv: UT. II. 39. el véfz az te átadna Sylv: UT. II. 31. BUDENZ az a), f), g) pontok alapján állapította meg az é, illetőleg e értékét: «A nékem stb. vélem, véled stb. tehát nék és nél (sajtóhiba, e h. vél), melyet HELTAI kizárólag használ, EüDösinél a rövidült nek-, vel-\el is vegyül. Ennek e-je pedig nyilt e azaz a, mint a megfelelő nak, val mutatják.» «Az é ollyhelyt felel meg mai e-nek, hol ez a ragozásban, vagy képzők hozzájárultával e-re, azaz a-re rövidülhet meg. v. ö. fél fele ...» «E szerint, hogyha e-ből annak rövidje e azaz a ered, következik, hogy amaz ennek hosszúja, hangzás szerint is; továbbá, ha a HELTAI-féle e ugyan, de nem az é, i hangba szeret átmenni, következik, hogy ezen é hangzás szerint távolabb áll az i-ttíl, mint az €...» (MNy. V.) *) Az egyéb szó eredetére nézve vö. NyK. XXXI. 237. A szerk. 4*