Nyelvtudományi Közlemények 38. kötet (1908)

Ismertetések és bírálatok - Trócsányi Zoltán: Böszörményi Géza. Tanulmányok a magyar-ugor nyelvek összehasonlító jelentéstanához. 364

360 TRÓCSÁNYI ZOLTÁN. mányozása után alighanem rendszeresebb s áttekinthetőbb lett volna a II. rész. A II. rész, ((Assimilatiós jelentésváltozások a Kalevalában (összehasonlitva a magyar nyelv hasonló tüneményeivel)» a Kalevala asszimilácziós jelentésváltozásait vizsgálja s e változásokat BÖHM K. lélektani fejtegetései alapján magyarázza, rendszerezi. A WuNDT-GoiviBocz-féle műszókat kerüli, mert «egy magyar filozófiai rendszer műszóit* akarja használni — a minek aztán az a következménye, hogy nagy körülírásokkal s mégsem világosan fejezi ki azt — a mit az említett műszókkal röviden s érthetően lehet kifejezni. így a helyett, hogy állandó, uralkodó jegyű jelentésváltozás, azt mondja: jelentésváltozások, «melyeknél a szóképnek eredetileg megfelelő fogalomnak a néplélek előtt legfontosabb tényezője nem változott meg», stb. E meghatározás titán vizsgálja az emberi testrészek, állati testrészek, növényi test* részek neveinek jelentésváltozásait s igéri a cselekvések asszimilácziós jelentésváltozásait — mely utóbbi azonban e kötetből — nem tudni, mi okból, kimaradt. A vizsgált szavak jelentésváltozásait összehasonlítja, nem a magyar nyelv hasonló tüneményeivel, hanem csak a BARNA-féle fordítás megfelelő helyeivel (v. ö. 62, 62, 64, 70, 80. stb. stb. 11.). A BARNA-féle fordítás használatának eredménye aztán az, hogy összehasonlító vizsgálata teljesen negatív eredményű. A pád ,fó'. jelentésváltozásaira felhozott 17 példa közül pl. csak egyetlenegy esetben van a magyarban is hasonló jelentésváltozás, a kainalo ,hónalj', hasi ,kéz' jelentésváltozásainak nincs magyar megfelelőjük. Sokkal jobb lett volna, ha a BARNA-féle fordítás helyett magyar analógiákat keres ; s valamint azt nem tudtam megérteni, hogy miért használja a BARNA-féle fordítást, egyáltalán fordítást, nem tudtam megérteni azt sem, hogy összehasonlító jelentéstanulmányhoz miért választotta a Kalevalát. A Kalevalában a finn nyelvnek nincs meg az egész szókincse, az egyes szavaknak nincs meg minden jelentése. Csak akkor végzett volna érdemes munkát, ha a finn nyelv egész szókincsére kiterjeszkedett volna, a szavaknak csak a Kalevalában előforduló jelentésváltozásait természetesen szintén figyelembe véve. Nagy hibája a II. résznek az is, hogy nincs benne semmi rendszer, semmi felosztás; általános mondani valóit ott mondja el, a hol eszébe jut. Azt hiszem, a NyF.-ben megjelent két rendszeres jelentéstanulmány ismerete után e rész másképpen alakult volna. Végül néhány nagyon kellemetlen tapasztalatunkat mondjuk itt el. Szerző szerint a magyar szövegben csak három hiba van (v. ö. Javítandók. 129a.), a finn szövegben pedig nincs egy sem. Úgy futtában mintegy harmincz hibát számoltam össze a finn idézetekben