Nyelvtudományi Közlemények 38. kötet (1908)

Tanulmányok - Pápay József: Északi-osztják nyelvtanulmányok - V. 111

ESZAKI-ObZTJAK NYELVTANULMANYOK. 113 otlé ioy§tl. %oltipi idm yafi ma ant tmhm, py'k-yul midi kazdy yui ősdm Dndi, or-uai ueldi kázdy ör't ösdm kus. libdy yat libdmnayoiman purdé lou alydlna pitfom. luy ioray idm uai tvidy iu% paláttl ioytds, uátli-igi imdl pelá lauSl: «lmi, nvy löldn tvui sárdltdm noya káudrtlen lö~hn!» imdl lauSl: usardltdm noya lídi-kemna ant olda uut'sisen. matti mou eudlt tayyá ár mur telbi yafina [ivy'dm] ár brH luy káudrdm nai mandi eudlt sárdm- noya saroltal, si tvyyá sardlthlám P olmemdn eudlt nvyen yund ant árdáliitsem /» uátli-igi lauSl: «má partsem kaudrda, ant-ki káudrtldn, nvyen tut-iuy tüdi lém ou silna ivskdlem, yát-évremna scda á?risá !' idm noya Ildi iásdm, noyoé-túdi iásdm uantman ám(

sa/» midi sem-idyl

gdl rnbyyman noy-láidmdds, raddy yat alydlna tuti noy-vVsdli, put nik-tayar'sdlí. kim-sthifs, ivy'ds, sárdm noya uet meudl, or-kvláy uet méudl Ivydldds. eudthiisli, pöySVsdli, nik-Ivskdsll. náy'k-iuyi lünidy tut pórisa, ybl-iuyi lümdy tat vVsa, rának való bőséges halszállás megérkezik, keczehálóval halászó jó csónakom nincs, pedig vízi halat fogó (tk. ölő) vigasságos ember volnék, erdei állatot ölő vigasságos fejedelemhős vagyok bár. A belsős házam belsejében feküvén öreg csont végére jutok.» A nyári erős jó nap tetős fa magasságnyira jutott, Vatliöreg a feleségéhez [így] szól: «Asszony, te bizony a tavaszszal szárított húst megfőzhetnéd!)) A felesége mondja: «Nem akartad, hogy evéshez mérten [elég] száraz hús legyen. Valamely vidéken talán a sok néppel teli csónakon [odajárt] sok fejedelemhős & nyári meleg napon száraz húst szárít, talán azokat szárítsam meg? Mióta [csak] vagyunk, mikor nem becsültelek meg tégedet?» Vatli-öreg [így] szól: «En főzni parancsoltalak, ha nem főzöl, téged, mint [egy] tűzifa hordó szolgálót az ajtó szélére hajítlak, a házam küszöbén ott ülj! a jó húsért nyúló kezemet, [a falatot] fölfelé [é. a szájamhoz] vivő kezemet nézvén ülj!» A felesége a könnyét (tk. szem vizét) törülvén hirtelen fölállott, a tűzhelyes házban a tüzét fölgyújtotta, a fazekat fölakasztotta. Ki-ki ment, [oda]járt, a száraz húsból öt mellet, az erdei rénszarvas öt mellét hozta be. Elvagdalta, megszurkálta, földobálta [a fazékba]. Vörösfenyőfából lángos tüzet rakott, fekete fenyőfából lángos tüzet gyújtott. Nyelvtudományi Közlemények. XXX VIII. °