Nyelvtudományi Közlemények 38. kötet (1908)

Tanulmányok - Pápay József: Északi-osztják nyelvtanulmányok - V. 111

114 PÁPAY JÓZSEF. kamrmal iubina, posmal iubina ukll-áhm'sa, nán'k-pehk you ánna yon'sa. uátli igi elti yőlSm méudl yim'sa. uátli-igi nvyman noy-am'sdJ, sátpdy ke&dl löydfitdsli, Ifft&i i íioya l\d% eudlt án alydl uuráina yatűdsü, tal unhl loyhliiú yondzá yatmds. nvs, ye, vmi-lage, káurirddm puddn simdl olmal/» iásl mbyyds, oydl yoédy-nvri pelá kirdtsdU, iifil pelá lau§l: «ueldi uai 'midi br't mmdldiiisdm, ueldi idy'k-yul ueldi ör't enmdltsdin, ittam eui lila bnémdn ioytds, landdy Ás pehkmmna nbbdt yuimdn yoldilipm pan tvisdwidri, kat yáfti kazdy ios n>yá löhn wy'ldmdn, lomy oypi ár sby uelda ivy'hmdn-sá !» iiy»l lauSl: «yí, y\! ázi ph nvy yáft ant tnihn, molana manldnín uátli-igi lauSl: «^a/5 ant toildm ? kát iuy eudlt álddvi yáfidin ol, sidvm tvihm.n iiydl lauSl: . «md ondi.» lou lauSl: •uuid-ki, met idm, uéhm yuhm, lelttim, h§kám dt olh uátli-igi sömdtlnü, yanéáy uai sömdtl, atáy uai sömdtl. Miután [föl]forrott, miután megfőtt [t. i. a fazék], levette [a tűzről], vörös fenyőhasábból készült hosszúkás tálba merte. Vatli-öregnek három mellet tálalt. Vatli-öreg nevetve fölült [a padkán], hüvelyes kését elővette, [s] miközben a felesége egy falatot (tk. húst) eszik, a tál végét erővel megcsapta, üres száját rágicsálva hanyatt dűlt. «He, he! asszonykám, a főzött fazekad kevés volt.o A kezét megtörülte, fejét az oldalsó padka felé fordította, a fiához [így] szól: <«01nivaló vadat ölő fejedelemhőst nevelgettem, ölnivaló vízi halat fogó (tk. ölő) fejedelemhőst neveltem föl, íme a leányevő halszállásunk megérkezett, a táplálékos Obunk felén. (tk. Ob-felünkön) ősemberünk halászta fövenyes partunk van, két csónakos vigasságos utat együtt járjunk mi ketten, csontos fejű sok tokhalat fogni (tk. ölni) nosza -menjünk! »> A fia szól: «Hi, hü atyus, neked csónakod sincs, min mégysz?» Vatli-öreg mondja: «Nincs csónakom? két fából összerótt csónakom van, [hát] ezem van.» A fia szól: «Az talán nagy [is] lesz.w 0 [azt] mondja: «Ha nagy, annál jobb, a megölt halamat rakom bele, tágas hadd legyen!» Vatli-öreg öltözködik, tarka botost húz föl, ragyogó (?) botost